Miért mindenki egyforma?

Miért van az,hogy úgy érzem nem vagyok elég jó? Itt a külsőmről beszélek. Mindig azt hallom a hátam mögött,hogy gúnyolódnak velem,mert csúnya vagyok. Igen,tudom. Én is utálom magam,nem csak ők a jelenlétem,utálok tükörbe nézni,utálom amikor bámulnak.Nem vagyok túlsúlyos,bár az alakomat is utálom. Pattanásos a bőröm,nem olyan vészes,próbálom kezelni,de ez nem ilyen egyszerű,de kezelem. Talán nem is ezért,hanem csak úgy csúnya vagyok.Nem használok sminket,félek,hogy csak ártana a bőrömnek,mivel így is problémás,nem kenek magamra vakolatot,és nem takarom el ami rossz,mint ahogy egyesek teszik,hogy minden pasi utánuk forduljon. Fogalmam sincs. Évek óta,kb 7 éve ez megy. Sosem hallottam azt,hogy valaki azt mondta volna rólam,hogy szép vagyok,ha a suliban végigmegyek a folyosón akkor a nagy pofájú gyerekek szépnek neveznek,de olyan hangsúllyal,ami rosszabb annál is,mintha azt mondanák,hogy rusnya vagyok.

De igazából 7 év alatt már megszoktam,már nem érdekel.És ha valaki csak negatív dolgokat kap magáról,akkor nem hiszem hogy csodálkozni kell azon,ha így érzi magát a bőrében. Amikor meghallom,hogy rólam beszélnek,amikor meglátnak,és a hátam mögött dobálóznak azokkal a szavakkal hogy csúnya meg hasonló jelzők,pár percig majd meghalok szégyenemben,és fáj a szívem,v,mert tudom,hogy nem ezt érdemelném.

Nem szeretném dicsérni magam,csak annyit mondok,hogy én sosem néztem le mást,én mindenkit szépnek látok,esküszöm. Nem értem miért nem látják a jót,miért vannak úgy eltelve maguktól.

Megtanultam,hogy nem szólok vissza senkinek,ha az illető bánt,mert csak rám kapna és eldurvulna a dolog,így csak hallgatok. Nem,nem állok ki magamért,mert tapasztalatból mondom,hogy akkor jobban élvezik.

A fő kérdésem végül is az lenne,hogy miért ilyenek az emberek? De komolyan,annyira szívtelen,kegyetlen teremtések. TISZTELET A KIVÉTELNEK! Ahh,komolyan,legszívesebben nem is mennék közéjük.