Léteznek még valahol rendes, normális emberek?

Rettenetes tapasztalatom van az emberekkel így általánosságban. Nem a magyarokkal, hanem nemzetiségtől függetlenül sokakkal.

Általános az olyan nézőpont, hogy "nekem legyen jó, a másik meg le van ejtve". Ezt tapasztalom az utcán, a munkában, a párkapcsolatokban...

Tegnap is ismét elveszetettem a hitem az emberekben, miután odajött hozzám egy negyvenes pasas a munkám közben a pénztárba, akinek alig 5 perce adtam oda a visszajárót (odaadtam, mert azt mondta, adjam a kislányának, és annak a kezébe adtam), felhasználva a kicsi lányt, hogy én nem adtam neki egy fillért sem, és a pici ezt tanusítja is. Amikor megkérdeztem, idehívjam-e a főnököm, átszámoljuk a kasszát, és ha kiderül, nem adtam vissza, megkapja. Azt mondta, nem számít, és kiment vigyorogva.

De ugyanerre panaszkodik a férjem is, hogy a kolléganői terrorizálják a takarítónőket, és azok neki panaszkodnak, mivel ő ott az egyetlen, aki emberi hangon beszél velük.

Fiatal vagyok, de azért tapasztaltam egy s mást sajnos, állítottak nekem csapdát olyan emberek, akitől az életem függött, és olyanok is, akikre rábíztam volna az életem.

A többség teli van gyűlölettel, és minél idősebb vagyok, annál inkább ezt tapasztalom (pedig azt mondják, a gyerekek a gonoszabbak).

Volt 2 ember az életemben, akiket megismerve átértékeltem a világhoz való viszonyom, és visszaadták a hitem az emberekbe, sajnos tőlem kívülálló okokból egyik sincs már velem.

Ti miket tapasztaltok a mindennapokban? Csak én élek, járok rossz helyen?