Szerintetek jó lenne élni egy olyan világban, hogy nem létezne hazugság? Jó lenne az, ha mindenki minden körülmények között igazat mondana mindennel kapcsolatban? Vagy a hazugság legalább olyan fontos mint igazat mondani?

Bocs, de a kövér nénis apuka csak magára vethet. Mert ő nem a gyerek kérdésére válaszolt. Ha a kérdésre válaszolt volna, csak egyszer hangzott volna el a kövér szó.

A másik meg a kasszás Erzsi miatt gondolt egyból pénztárosra. Logikus volt.

Volt egy nagyon jó könyv, még 30-40 éve, az volt a címe, hogy A hazugság. Azért szerettem, mert elolvashattam benne, hogy mégse én voltam a hülye, jól gondoltam addig is, hogy hányféle módon hazudunk akkor is, ha nem mondunk semmit. Csak eltűnt, kölcsönadtam, vagy nem tudom.

A kérdésre; nagyon unalmas világ lenne, és talán még agresszív is. Mert különböző mélységben látjuk meg a dolgok valóságát, és ha mindig kimondjuk, amire gondolunk, még kevésbé értenénk egymást. A hazugságokkal lehet, hogy csak a kreativitást éli ki a hazug ember, talán csak önkifejezés. Ma így látom, az élet vége felé. Önvédelemből is hazudhat valaki, az se szabad elvenni senkitől.

Aztán meg érdemes elgondolkodni azon is, hogy mi a viszony a hazugság és az őszinteség között. Nagyon bonyolult ez.