Miért van az, hogy amellett, hogy a nők örülnek annak, hogy már szinte mindenhol egyenlő bánásmódban részesülnek a férfiakkal, panaszkodnak arra, hogy már nem mindig a férfiak kezdeményeznek ismerkedésnél?

" # 1 Meg egy nagy szart! Én nő vagyok, de a feminista pi csákat fel tudnám rúgni a Holdra! Csak lejáratják a női nemet!

Ez a kérdés aggaszt. Mintha a kedves kérdező egy kissé nőgyűlölő lenne..."

Te ugyanolyan agresszív vagy, mint a szélsőséges feministák, akiket én nem tartok igazi feministának.

Szerintem egyszerűen csak arról (ebben a témában), hogy nem néznek egy nőt automatikusan r!bancnak, ha kezdeményezni merészel egy férfinál. Arról már nem, hogy akkor minden nőnek kötelezően kezdeményezni kell időnként, akkor is, ha nem ilyen a személyisége.:-) A lehetőség és a kötelezettség nem egymást helyettesítő fogalmak.

Mellesleg az esetek nagy többségében eddig is a nő kezdeményezett, csak nem verbális módon. Nevezhetjük bátorításnak vagy felhívásnak is, ahogy tetszik. Legtöbbünk minden különösebb nehézség nélkül képes rá, hogy tudtára adja a kiszemelt pasinak, hogy nyitva az ajtó, anélkül, hogy kimondaná.:-)

1, Magyarország rohadtul antifeminista hely

2, oké, legyen a kapcsolatokban is feminizmus, de akkor had herélhessünk ki titeket teljesen: térdelhessen le a nő a férfi elé, és kérhesse meg a kezét.

Vagy az a fajta egyenlőség már nem tetszene?