Autista lányként teljes életet élni?

Ne skatulyázd be magad, mert hidd el, sokkal nehezebb dolgod lesz a beilleszkedéssel. Tisztában vagyok vele, hogy mi az autizmus, de hidd el, vidáman élhetsz teljes életet. Egyetemen belül, és az után is. Sajnos erre nem létezik egy olyan recept, aminek hatására, mint egy varázsütésre megváltozol, és te leszel a társaság középpontja, bár a fent elmondottak alapján erre nem is vágysz.

Az egyetlen megoldás az az, ha nyitsz a többiek felé, vagy legalábbis nem zárkózol el, fogadod a közeledésüket. Nem mindenkinek, és a nem a végtelenségig, természetesen. Ez lesz tényleg a nehezebb része a dolognak, mert nem igazán tudsz úgy odamenni senkihez, hogy ténylegesen érdekes dolgokról beszélgessetek; valóban arról fog az első pár héten az összes beszélgetés, hogy "hol van az óra, ki vagy te, honnan jöttél, miért jöttél ide, stb." Nem vagyok autista, de ezeket én se szerettem, és a mai napig nem is szeretem, ha egy-egy kurzus keretein belül új emberkékkel találkozok. Nem azért, mert nehezemre esik, inkább csak unom őket, mert rendkívül unalmas emberek próbálják az önmagukról számomra tökéletesen érdektelen információk tömkelegét átadni. Ha nem fogadod a közeledésüket, akkor elkönyvelnek úgy, hogy egy introvertált csaj vagy, semmi több. Aki a társaság középpontjában szeret lenni, az hosszútávon úgysem feltétlenül melletted fog leragadni, de ha találsz pár olyan emberkét, akik inkább a csöndes, csak akkor mondanak valamit, ha annak van értelme típusúak, akkor már el tudsz kezdeni szépen fokozatosan kapcsolatokat kialakítani. Azt javaslom, hogy vegyél részt minél több közösségi eseményen, még akkor is, ha egyébként szívesebben lennél egyedül. Előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét!

Kitartást, és hajrá! :)

Tök jó fej, aki felsorolt a kérdezőnek módszereket, hogy hogyan ismerkedjen, de aki autista, annak pontosan azzal van problémája, hogy ezeket nem képes alkalmazni, mert nem tud értelmezni bizonyos jeleket, pl. arckifejezéseket, vicceket, bizonyos kifejezéseket. Úgyhogy elég nehéz tényleg használható tanácsot adni neurotipikusként egy autistának. Nem kell rögtön lerohanni, hogy beskatulyázza magát, nagyon is fontos különbség közte és a társai között, hogy ő autista, mások meg nem azok.

Az meg nagyon nem mindegy, hogy egyszerűen csak épp nincs kedved a boltban hozzászólni az eladóhoz, vagy minden alkalommal konkrétan szorongást vált ki benned az, hogy pl. nem tudod, hogy fog reagálni az eladó, kedves lesz-e, nem fogja-e azt gondolni, hogy furán beszélsz vagy furán mozogsz, nem fog-e hozzád érni, megfelelő szavakat fogsz-e használni, fogsz-e tudni mit kezdeni a kapott információval, egyáltalán tudni fogja-e a választ a kérdésedre stb. Lehet, hogy egy nem autistának ezek semmiségek és tök természetesek, de autistáknak nagyon is komoly problémát jelenthetnek.

Amúgy, kérdező, én mindenképp azt javaslom, hogy olyan emberek társaságát keresd, akiket érdekelnek a különleges érdeklődési területeid. Nekem az bevált, igaz, hogy a normál embereknek pár évente változik az érdeklődésük, az enyém meg eddig lassan 30 éve kb. folyamatosan ugyanaz, és emiatt nem tudom hosszabb távra megtartani a barátságokat, mert előbb-utóbb megunnak engem az emberek, de legalább voltak/vannak barátaim.