Hogyan tudnám megkeményíteni a szívemet?

Elég annyit tenned,hogy elkezdel magaddal törődni, és csak a fennmaradó energiáidat fordítod másokra.

Így nem leszel önfeláldozó (pontosabban az életedet nem szorongásban élve aggódva mások testi,lelki,mentális állapotukért és problémájukért fogod tölteni,mert ez sehová nem vezet, csak céltalan önsanyargatás.)

Mindenki a saját életét éli, ha mankót adsz nekik vagy használják,vagy nem vagy amiért újra elestek téged hibáztatnak. Hogy elfogadja-e a mankót (akár a töröttet - [problémára nem a megfelelő lehetőséget]) az már az ő felelőssége,és csak az övé,mégha ezért meg is orrolna rád,te ne érezd rosszul magad - bebiztosíthatod magad,ha minden segítség után mondod,hogy ez csak egy vélemény, nem látod át az egész problémát, vagy a "sajnos nincs tapasztalatom az ilyen problémákban, velem ilyen még nem fordult elő" mondattal kivághatod magad. Sokaknak elég,ha meghallgatják őket, de nem is várnak megoldást mástól. :)

Persze a mindennapokban is lehet kevesnek lenni, egy jó szó, egy érintés, egy bögre tea, egy maroknyi pogácsa reggelire is sokat jelenthet másoknak és téged is szeretettel tölt el :)

El szeretnéd utasítani az emberek közeledését azelőtt,hogy elkezdenél aggódni értük?

Nem fogadod el a segítséget mert azzal mégközelebb kerülnének?

Félsz,hogy a tanácsod rosszul sülne el és ezért bántanának téged?

"segíteni próbálok másoknak, mert én is segítséget kaptam,,

Beltöltött egy űrt a lelkedben és te is ezt az űrt szeretnéd kitölteni másoknak. :)

Sajnos a másoknak betöltött űr csak egy kis részben tölti be a saját űrödet ezért hajszolják sokan mások bologságát,mert bár morzsákat kap,még éhes marad.

Mi okozza benned az űrt? Töltsd ki valami mással. ^_^

Ha szeretetet és figyelmet adsz másoknak azt visszakapod,mivel mindenki erre vágyik,hogy adjon és kapjon, mégha ő vagy te nem is tudja úgy kifejezni azt ahogy azt szeretné. :)

Mindenki a sorsa ellen küzd. :)

Az előbb olvastam egy lányról,aki bajnak érzi,hogy hamar megbocsájt. Pedig ezek kincsnek számítanak.

Próbáld meg visszafogni magad,de figyelve folyamatosan,hogy milyen érzelmek, érzések, függőségek,sóvárgások jönnek elő.

Ha nem segítesz akkor jön egy lelkiismeret furdalás, de mi van még mögötte? :)

Ha előjött akkor ott a probléma forrása. :)

Sejtem,hogy nő vagy,a párkapcsolati problémákat meg is értem, sokan csak kihasználnák az olyan embert, vagy akik nem tudnak szeretetet elfogadni azok elmenekülnének,vagy nem akarnának egy "újabb anyukát". Én legszívesebben ilyen párt találnék, mert én is kezdek már-már ilyenné válni. :)

Amúgy jó szülő leszel,remélem találsz majd egy férfit aki megbecsül. ^_^

Nem meglepõ. Van olyan helyzet, amikor valakinek fárasztó a "segítsége". Pl miért kínálsz kollégákat gyümölccsel, ki kérte? Hidd el, ha pl. éhezõ gyerekeket kínálnál, õk biztos értékelnék. De én viccesnek tartom, hogy mégis mit nevezel segítségnek. Kell egy kis intelligencia is ahhoz, hogy felismerd, hogy milyen helyzetben/mikor/kinek van szüksége segítségre, mert ha alapból nem ígénylik, akkor biztos nincs okuk arra, hogy értékeljék a kéretlen segítségeket. Tehát néha egy kicsi ész kell, nem pedig "kemény szív".

Volt olyan ismerõsöm, aki egy adott körben mindenkinek jópofizott, s "segített", kissé erõltetett, fárasztó stílusban, elég tolakodónak tartották õt, bár nem szóltak, mert nem akarták megbántani, de érthetetlenül panaszkodott a hátuk mögött, hogy "miért nem értékelik a kedvességét". Én az ilyent nem igazán tudom megérteni, az embernek jó ha vannak igaz barátai, közeli pajtik, család, rokonok, azokat árassza el a szeretetével!

Régen olvastam egy cikket arról, hogy az emberek rosszul érzik magukat az olyan kedveskedéstõl, amit nem tudnak viszonozni. Szerintem van benne igazság, hiszen lehet tapasztalni. Az özönlõ szeretetnél számomra fontosabb az egyensúly a kapcsolatban, úgy jó, ha kölcsönös figyelem van egy kapcsolatban, nem kell elárasztani a másikat a törõdéssel, de ez még nem is jelenti az, hogy "kemény szívū" lennél.