Miért nem tudok haragudni senkire?

Talán hozz létre elveket-határokat, ha másképpen nem megy, mint a törvényben.

Aki hazudik, azt lesz@rod a jövőben és akármit mond vagy csinál.

Ha megerőszakolnak, akkor másnap az illetőnek süteményt sütsz és a reggelit is beviszed neki, ha így haladsz:DDD

Nincs önbecsülésed...

Ez áldás mint átok. :)

Naívan megbocsájtani és újra és újra csapdába esni a rossz.

Haragot elengedni,de emlékezni mit tettél vagy tettek veled és úgy viselkedni és reagálni a jó.

Haragot tartani a legrosszabb amit tehetsz. :)

Rá megy a szellemi és fizikai egészséged ami fiatalon nem nagy félelem de később igen.

Lehetséges,hogy szereted őket és nem akarod őket elveszíteni. Persze,hiszen barátok vagytok.

Ha összeveszel a másikkal akkor kijön ami eddig halmozódott. Mindenkinek van ilyen puttonya amiből csak úgy előtörnek a dolgok. Tele van otthoni, suli, magánélet problémáival. Az összes frusztráltság, fájdalom, sértettség, szorongás.. és az összes jó és rossz érzés benne van ebben a puttonyban. Ha kitör, gyakran nem is te vagy a célpontja, hanem csak az elszenvedője. Gyakran nem tudjuk kontrollálni kinél szabadul el a puttony.

Meg kell látni minden kirohanás mögött az embert. Az az ember aki egy bizonyos okból kifolyólag (például felhúzta magán valamin,de még nem nyugodott le) kiadja a dühét rajtad az az ember egy héttel ezelőtt jókedvűen fagyizott veled, sétáltatok a parkban, vagy néztetek filmet. Tehát kedvel és szeret, csak akkor dühös volt. Persze ha sorozatosan dühöng és bánt akkor persze le kell lépni,de bizonyos kirohanásokat rugalmasan el kell viselni és elengedni a fülünk mellett. :)

Tanulhatnánk egymástól mert én pont fordítva vagyok. Túlságosan ítélkezem önmagam és mások felett is. Elég egy rossz mondat vagy cselekedet és máris bekerül a skatulyába. Onnantól úgy viszonyulok hozzá és sosem tudom figyelmen kívül hagyni.

Szerintem egyikünk hozzáállása sem egészséges