Olyan barát vagy, amilyet te is szívesen kívánnál magadnak?

Igen.

Ami nekem fontos: ne beszéljen ki, ne kürtölje világgá azt, amiről beszélünk. Na ilyen még nem volt :) Én viszont, ha nem mondja valaki konkrétan, hogy ne mondjam el másnak, akkor sem mesélem el, hogy miket mondott nekem.

Ami nem fontos: nem várom el és nem is vágyom rá, hogy minden időnket együtt töltsük, és hogy mindenhova együtt menjünk. Ilyen sem sok van. Általában a két véglet. Soha nem ér rá, nem jelentkezik. Vagy rád akaszkodik és még a sarki boltba is el kéne kísérni.

Szerencsére azért van egy-két olyan, akivel egy hullámhosszon vagyunk minden szempontból.

Őszintén? Nem.

Csak haverjaim vannak, barát egy sem, nem is keresek. Úgy érzem nem tudnék annyira megnyílni/megbízni senkinek/senkiben sem, amennyire egy barátságban kellene, ezért nem lennék jó barát.

Egy külső szemlélőnek ez a hozzáállás erőt sugározhat talán, de az igazság az (még ha magamnak nem is nagyon akarom beismerni), hogy lehet hogy nem vagyok elég tökös ahhoz, hogy megkockáztassak egy esetleges csalódást.

22/F

Nagyjából igen.

Amin javíthatnék, az a programok kezdeményezése... ezenkívül titoktartó típus vagyok, ott vagyok, amikor szükség van rám, nemcsak a happytime-ban, jó hallgatóság, tanácsadó vagyok, lehet velem sok témáról beszélgetni.

Magamnak nem kéne, mit kezdenék olyan baráttal, aki mindig mindenben egyetért velem?

Ami nem jó bennem: nem vagyok kezdeményező típus. Folyton csak várnék magamra, hogy jelentkezzek. Ezen rajta vagyok, hogy változtassak.

Amit jónak találok magamban: lehet velem filozofálni, lelkizni. A párbeszédet szeretem, őszintén érdekel a másik véleménye.

Nem, de próbálok ezen változtatni.

Hirtelenharagú, lobbanékony ember vagyok, plusz eléggé maximalista a munkámban, a programokban, magammal szemben, a barátaimmal szemben is; emiatt egyrész kevesebb időt szánok rájuk, mint amennyit ők szánnának rám, másrészt már sokszor mondták, hogy "túl szigorú" vagyok. Ezek a hibáim, amiken változtatni kellene

Viszont általában figyelmes vagyok, tudom, hogyan tudok nekik örömet szerezni, emlékszek a jeles alkalmakra, emlékszek minden random két évvel ezelőtti félmondatra, amiből esetleg kitalálhatom, hogy szerezhetek nekik örömet. Ezt viszont nem kapom vissza, és ez egy kicsit fáj. Nem lehet mindenki összeszedett, jó memóriával, a barátaim inkább kreatívak, és ezért kicsit szétszórtabbak, de néha úgy érzem, nem ismernek, nem tudják, mivel tudnának örömöt szerezni nekem, vagy csak lesz-arják.