Úgy érzem, még semmit nem sikerült elérnem?

Szegény családból származom, csak az érettségiig laktam otthon, a továbbtanulást nem tudtuk volna kigazdálkodni.

20 éves korom óta élek külföldön a párommal, a nullánál is lejjebbről indultunk.

Én elmentem dolgozni (vendéglátás), hogy ő tudjon tanulni. Annak hála tudtunk megélni, hogy én 9-10 órákat dolgoztam volt, hogy 7-9 napot egymás után. Viszont ez által az én tanulmányaim csúsztak.

A keresetemből szerencsére sikerült kigazdálkodni a nyelviskola és a nyelvvizsga díját. Mostanra a párom már utolsó éves, tud dolgozni iskola mellett, így én is megtehetem, hogy legalább egy alapszakot elvégezzek egyetemen, de csakis munka mellett.

Ùgy érzem, másokhoz képest sehol sem vagyok, mert a korombeliek már diplomáznak, nem most kezdenek.

Van egy részmunkaidős állásom, amiből elhanyagolható, amit félre tudok tenni, illetve a teljes állásban összeszedett megtakarításomból is elenyésző maradt, mert elvitte az iskola, meg az, hogy a páromat segítettem, amíg tanult.

Most még 5 hónap amíg végez, nekem meg még 3 év. És csak valamikor utána lesz megint normális, 8 órás állásom, és kezdhetem előről a megtakarítgatást elhanyagolhatóan csekély fizetésből (kb 100€-val kapok majd többet, mint anno pincérnőként)

23 vagyok, se diplomám, se számottevő megtakarításom, se komolyabb munkatapasztalatom, vagy bármim

Normális, ha úgy érzem, semeddig se jutottam?