Szerintetek bunkóság volt?

kicsit nyers volt a stilus, de a nyanya meg bolond volt hogy csak is oda ülne ahol pont te ülsz

hagyd rá had szenvedjen, ameddig van elég szabad hely a buszon üljön máshova és kész

Ha bunkóság, ha nem, én nem adom át helyem, ha van még üres hely belátható közelségben.

Viszont pl. a régi metrón simán "kikövetelem" magamnak a helyet, ha a csajszi a cuccát maga mellé teszi és emiatt nem fér el egy ember. Volt egyszer, hogy csak nagy nehezen vette el a cuccát, de miután leültem félig az ölembe tolta. Kicsit fáradtabb voltam munka után és felvettem vele a dolgot. :D Motyogot valamit, hogy üljek már el, mert nem fér el meg ilyenek, én visszakérdeztem, hogy miért nem fér el? az ölébe kéne tenni a cuccot és hasonlók. A végén már nagyon vörösödött és az első adandó alkalommal már ült is át máshova én meg hangosan utána nevettem :D.

Nem voltál bunkó!

Nem értek néhány idős embert. Tisztelem a koráért, hogy ennyit megélt, ha nincs hely, átadom neki nagyon szívesen, viszont az üres buszon nem. Nehogy már visszaéljen azzal, hogy ő idős és pontosan oda akar ülni, mert felmelegítettem neki a helyet...

Egyébként Radics Peti is pont erről mesélt egyik videójában. :D

Hát, a kérdezőnek is annyi lett volna másik helyet keresni, mint a néninek.

Sok dolog közrejátszhatott abban, hogy a néni pont oda szeretett volna ülni. Például megszokás. Vagy akár lehet, hogy máshol szorong (bizony, nem mindegy, hogy egy utazáskor szorongó ember hol ül). Esetleg fél egy balesettől. Vagy van némi kényszere, ami miatt mondjuk csak a páros számú ülések jöhetnek szóba, vagy csak a prímszámú, ablak mellettiek (és ha valaki megakadályozza, hogy ott üljön le, az szorongást vált ki belőle).

"Munkámból adódóan érzékenyebb vagyok a bunkókra és ezt nagyon úgy éreztem, hogy az."

Te azt érezted, hogy "ez" bunkó volt. Nem tudom, hol dolgozol, meg igazából nem is lényeges, lehet, hogy érzékenyebb vagy a bunkókra, de az érzelmi intelligenciád, úgy tűnik, nagyon alacsony.

Az is lehet, hogy mivel a munkád során sok "bunkó" emberrel találkozol, már paranoid gondolataid vannak, minden észrevételt támadásnak veszel, minden kérést utasításnak, minden dicséretet gúnynak, és valójában a néni csak kedvesen megkért, neked pedig téveszméid vannak a diskurzussal kapcsolatban. Ezt mi nem tudhatjuk.

"Rájöttem, minél többet adok magamból, annál többet vesz el ismételten a környezet."

"Mindegy így életemben nem egyszer megjártam, eleinte 1-2 alkalommal rájöttem, hogy ha határozottan visszavágok nem tudják elvenni a helyem, persze, ha rokkant azonnal átadom, de ez járt én meg hosszú műszak után megpihentem, eszembe se volt elkotródni onnét, különben is ugyan annyi jogom volt ott lenni, mint annak így szerintem a néni volt a bunkó, hogy nem másutt keresgélt."

Itt pedig önsajnálattal vegyes önigazultsággal meg is magyaráztad, hogy miért van igazad.

Úgyhogy én meg azt mondom, te voltál a bunkó. Mert én így látom. Mondhattad volna azt is, hogy ne haragudjon, keressen másik ülést, fáradt vagy. Nem, te elhajtottad, a stílusodból adódóan vélhetően pökhendi-agresszív stílusban.

Messziről jött ember azt mond, amit akar. A másik oldal vélhetően sosem fogja itt elmondani a saját verzióját.

Attól függ, milyen hangban kunyerálta a helyet tőled, de igazából kora ide vagy oda, üljön szabad helyre és ne pofátlankodjon diliből sem máséra.Ennyi idősen lehetne ennyi esze...

Most képzeld el, hogy buszvégállomáson s régi klíma nélküli buszra elsőként felszállva leülök a nyitott ablak mellé középtájon.

Jön a kedvesnek látszó mami s bezárja az ablakot mellettem és elindul előre...Mi a fene??? Sz@rtam én le és kinyitom természetesen a 36 fokos melegben.Jön vissza felháborodva, hogy csukjam be az ablakot, mert a huzat zavarja!Erre mit szóljon az ember...ha nem tanul meg viselkedni, maga lesz lezavarva buszról!Morogva előre totyogott...azért a hüleségnek is határt kell szabni, amely kortalan.