Miért utálhatnak olyan emberek, akik nem ismernek?

Tudom magamról, hogy túlságosan őszinte vagyok. (Vannak olyanok, akik ezért szeretnek, mert nem azt mondom, amit hallani akarnak.) De, ettől függetlenül vannak olyan emberek a környezetemben, akik még időt se szántak arra, hogy megismerjenek. Semmi fura nincs bennem, szeretek ide oda járkálni, művelődni, kirándulni, imádom a kutyámat. Mellette egyetemre járok (darabig dolgoztam, de romlottak a jegyeim (igen uv) és emiatt inkább hagytam a dolgot utolsó évesként.) Vannak barátaim, akiknek a csak 8 általánosuk van meg, van aki már egyetemet végzett ember. (De írjátok azt, hogy lenézem őket. Én is olyan családból származom, hogy a szüleim tudták, hogy jobb életet akarnak nekem, mint maguknak és ezért- a segítségükkel- nekem kellett megküzdeni.) De a lényeg, hogy olyan buta emberek (már csak abból is lejön, ahogy és amiről beszélnek) "köpködnek" rám, akik még csak nem is ismernek. Hivatalos találkozón beszéltem velük pár szót és ennyi. Tudom, hogy itt is arról lehet szó, hogy érdekből "köpködnek". Én meg nem szeretek jó pofizni ilyen emberekkel, akik csak érdekből barátkoznak vagy miután elmentem lehordanak mindennek. (Sajnos a rokonságban is van ilyen.) Ti ezt hogy kezelitek?

Köszönöm a válaszokat