Csak az gondolja, hogy a pénz nem boldogít, akinek sose lesz?

A pénz maga nem feltétlenül boldogít. Viszont a hiánya a boldogság útjába állhat.

Fiatalabb koromban szinte soha semmire nem volt pénzem. Nem volt jó bringám, csak olcsó Tescos, az is használtan. Nem voltak nyaralások, fizetős programok. Még egy sörözést vagy pizza rendelést is kétszer át kellett gondolni.

Az is érdekes mikor minek örül az ember. Régen én is örültem az apróbb dolgoknak is, mert még azokból is ritkán jutott. Viszont mióta dolgozom, azóta egyszerűen megvehetek olyan dolgokat amiket akarok. Nem mindegy hogy régen egy jobb telefonra évekig kellett volna spórolnom mint az állat, most meg 1 havi fizetésből tudnék venni felső kategóriásat és nem halnék éhen.

Az sem mindegy hogy elérhetőek lettek olyan dolgok amikről nem is álmodtam. Simán vehetnék egy normális 1,5-2 milliós használt autót, Vagy ilyen ütemben még a saját ház is összejöhet viszonylag hamar és nem csak életem végére.

Ráadásul a minimálbéresek és bahamai nyaralók között van némi átmenet, nem csak a két véglet létezik. Nem kell vágynod nyaralóra, de sajnos manapság még egy szaros panellakás áráért is 2 életet kell ledolgozni.

A pénz nem boldogít, de bizonyos szint alatt boldogtalansághoz vezethetnek az anyagi problémák.

A pénz egy eszköz, nem a boldogságot hivatott elhozni.

Nekem van pénzem mégsem ettől vagyok boldog, sőt! volt időszak amikor eléggé rosszul éreztem magam hiába volt pénzem

24F

Valahol az igazság az, hogy igazán csak azt a helyzetet látod amelyikben éppen benne vagy. És a saját helyzetedből mindig másképp ítéled meg mások helyzetét is.

Pár éve én elképzelni nem tudtam, hogy valaha kiadja 150 ezret egy biciklire, még a 25-30 ezer forintok is soknak tűntek érte. Ugyanúgy nem gondoltam hogy kiadok 150 ezret egy telefonra, mikor korábban 20-ezer volt a határ, és még a középkategória 50-60 ezrei is elérhetetlennek tűntek. A kollégium havi 20 ezer forintja is baromi nagy kiadásnak tűnt, pedig egy albérleti szoba manapság 3x több.

Vagy én például mondhatni "nomád" életet éltem. Volt egy egész jó gépem, de azon kívül ruhát akkor vettem ha a régi lekopott rólam, és szinte semmire nem költöttem. Egy pizza rendelésnél is maximum az akciókat néztem, meg bármi belépő volt bárhol akkor az jött hogy köszönöm nem.

Vagy ha csak belegondolok, régen kimentem a Hungaroringre (WTCC, stb) akkor az 5-ezerről 6-7-re dráguló jegyen is szívtam a fogam. Kint nem vettem semmit, nem költöttem semmire. Legutóbb kint voltunk családdal, hát összeszámolni nem merem mennyi pénzt vertünk el. És igazából úgy, hogy nem csináltunk semmi extrát. Csak ha már ott voltunk, akkor egy jegeskávé, egy kis kajálás. Vettünk 1-2 emléket is, apró bizsukat. Szerintem 20+ ezer ment el 4 főre, és igazából nem is szórtuk két kézzel a pénzt csak átlagosan vásároltunk.

Vagy nem mindegy, hogy ismerőssel gondolunk egyet, kimegyünk túrázni, beszállok a benzin árába, félúton megkajálunk valami kiadósat, ott sem az árat nézve aztán hazamegyünk és van egy jó élményünk.

Egyszerűen mióta van pénzem másképp látom a dolgokat. Korábban én is mindent "minimálbérben" mértem. Egy telefon 3 minimálbér, egy autó egy évi minimálbér, stb. De aztán rájössz hogy neked több van és ha akarod akkor megveheted.

Ami még eszembe jutott, hogy addig egyszerűbb boldognak lenni szegényen míg egyedül vagy.

Ha már családod van, akkor viszont a gyerekdért is felelsz. Neki sokkal nehezebb megmagyarázni hogy legyen boldog mert van egy lyukas cipője, vagy megmondani sem könnyű hogy bocs fiam de neked nem lehet semmi olyanod ami minden más gyereknek van, stb.

Onnantól szokott borulni a boldogság, hogy tudatosul benned a tény, hogy a saját szegénységedbe belekényszerül olyan is, aki nem tehet róla, hiszen csak bele született.

Gyerekként irigykedtem azokra akik "jómódúak". Sosem hangoztattam, szüleim sem hibáztattam, de azért szar volt hogy nem lehetnek olyan cuccaim mint nekik. Új MTB, új számítógép, saját TV, plusz az aktuális menő játékok. Aztán felnőttként még arra is rájöttem hogy valójában nem ők voltak a jómódúak, csak mi voltunk nagyon szegények.

Aki ezt mondja, az vagy kőgazdag és van pénze, vagy sose volt neki és beletörődött.

A pénz tetőt vesz a fejed felé, kifizeti a számlákat, az ételt, normális egészségügyi ellátást biztosít, gyógyszereket veszel belőle, egészséget, élményeket, mint kirándulás, utazás, egyéb szórakozás, szabadidős tevékenység, oktatás, szal ha engem kérdezel mindezek elég közel vannak a boldogsághoz, de legalábbis elkerülöd vele a boldogtalan életet.

"öszvérre vágyom" levelére csak annyit írnék, hogy túl ostoba vagy, hogy felfogd ezt az egész szisztémát...

látszik, hogy nem az eszedből élsz és így igen, tényleg nehéz pénzt szerezni, mondanék pár tippet amikkel átlagos emberként is eltudsz boldogulni, de te csak fröcsögni tudsz az ostobaságaidról, nem véletlen tartasz ott ahol és nem véletlen van ilyen sötét buta mentalitásod

zsonglőrködjetek tovább a számlákon, fröcsögd tovább a hülyeségeidet

üdv

"egy tetű"

Én is megkaptam öszvér levelét, pedig 3 hozzászóláson át arról pofázok hogy mindenhez jó ha van pénzed... :D

De látszik hogy ezért tart ott az illető ahol van, mert azonnal anyázik mindenkire akit meglát, mindegy hogy jót ír vagy rosszat... :D

Szerintem akinek sose lesz, az is titkon vágyik arra, hogy jobb legyen. Mindenki vágyik rá.

Ahogy itt valaki írta, régen én sem költöttem volna soha 100 ezret egy biciklire. Rosszul voltam, amikor valaki kimondta, hogy 100 ezer. Pislogtam nagyokat, hogy úristen, ez mennyi pénz.

Nem vagyok gazdag és jó eséllyel soha nem is leszek, mert nem gondolom, hogy tisztességes melóval, hátszél nélkül, ma milliomosnak lehet lenni az országunkban. Ugyanakkor engem boldoggá tesz, hogyha normál kereteken belül kedvem támad valamihez, akkor azt megtehetem.

Sosem felejtem el honnan jöttem, tehát igazából nem tudok túl nagyokat álmodni, illetve nem is akarok. Ugyanakkor én azt mondom, hogy nem mindegy, hogy az ember nettó 90 ezret visz haza, vagy 300 ezret. Nettó 150 ezerrel kezdtem néhány éve. Akkor is félretudtam tenni 20-30 ezer forintot havonta. Ma már 150-200 ezret tudok, illetve a teljes év végi prémiumomat (ami az éves bérem 15-25%-a).

Ha az embernek van egy lakása, autója, akkor én azt mondom, hogy nettó 250-300 ezer forintból kényelmesen meg lehet élni. Engem boldoggá tesz, hogy hamarosan lesz egy lakásom és boldoggá tesz, hogy nem éhezek hó végén, sőt... nem azon gondolkodok, hogy mit vehetek le a polcról a boltban és mit nem, hanem hogy az adott hónapban éppen kit támogassak néhány ezer forinttal.

Szerintem az anyagi biztonság jó dolog és ha boldogságot nem is ad, egy nyugodt, biztonság érzetet igen, ami a boldogsághoz nélkülözhetetlen.