Más is utálja az embereket?

Már szinte csak a nagyon szigorúan megválogatott baráti körömet tudom elviselni.

Ahova csak megyek mindenhol büdös pronyó csőcselék primitívségét kell tolerálnom.

Ma este. Győr külvárosa, áltagos környék, Lidl.

Bemegyek, kenyér osztály, jól szituált anyuka és csemetéje tömik a pofájukba a tökmagos pogácsát, egy másik a kezükben, gondolom azt is elmajszolják amíg az üzletben lesznek. Kicsit arébb helóvin tököt emel ki a kiscsávó a nagy papirdobozból de nehéz neki elejti, széttörik. Anyukája körülnéz és mondja neki, hogy gyere menjünk.

Pénztárnál sor, beállok. Bemondják, hogy megnyílik egy új pénztár. A sor legvégén álló nő már a gongra sprintel a megnyíló pénztárhoz, egy pronyók is a legvégéről. Aztán amikor felvette az első poziciót, kaján vigyorral a képén nézeget hátrafelé - így lesznek az utolsókból elsők - aki ugye élelmes. Sorra kerülök, pénztároscsaj húzza le a cuccokat, közben egy kolléganője aki már végzett utcai ruhában megy el mögötte és pár méterről mondja neki, hogy mosolyogj, mért nem mosolyogsz, na van rá okod mosolyogj. Ezt természetesen a vevők füle hallatára.

Megyek ki a boltból, a tolóajtó túloldalán velem szemben áll egy fickó munkásruhában, fogai hiányosak, egy doboz sört bont fel éppen. Amikor elhúzódik az ajtó éppen akkor fut ki a hab amit ő próbál leszürcsölni de persze a nagyja folyik le a kezén, a ruháján a cipőjére, közben úgy röhög mint egy elmebeteg, 1 méterrel a kijárattól, a kifelé jövő emberekkel szemben. Komolyan egy zombifilmben éreztem magam végig. Alig vártam hogy beüljek az autóba és egyedül lehessek.