20 éves Roma fiú vagyok, aki mizantróp. Mit tegyek? Értelmes választ.

Te nem mizantróp vagy, hanem racionális. A mizantrópiát felesleges hangsúlyozni: ha értelmes ember vagy, akkor a nagy többséggel nem tudsz mit kezdeni, mert hulladékok.

A romaságot minek kell hangsúlyozni? Felejtsd el, az ilyen azonosulás (roma vagyok, hú de nagyon magyar vagyok) azoknak való, akik nem értelmes emberek, és nincsen más identitásuk és értékeik, amire büszkék lehetnének. A cigány kultúra meg, de még a magyar sem, nem olyasmi, amire baromi büszkének lehetne lenni, és amiből egy értelmes embernek identitást lehetne kovácsolnia. Mindkettő elég színvonaltalan, főleg a roma.

Vajon milyen "más identitásra" gondolhatsz 1., ha a magyar és a "roma" kultúra neked "szinvonaltalan"?

Kérdező; mit kéne tenned? Semmit, úgy néz ki elég jól átgondoltad, nem érdemes többet foglalkozni vele.

Jöhetnek a tettek.

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

Értem én hogy ugyan azok a gondolatok feszítenek, de na...inkább emeld ki a kérdést.

Egyébként belekötnék néhány állításba. Értelmes srácnak tűnsz, tehát gondolom egy kis "szakmai" vitára nyitott vagy:

"Rengeteg embert láttam közeli családtagok közül is akik a mai napig szerintem nem tudják hogy kik is ők valójában vagy csak lehet hogy nem érzik úgy hogy érdekelje őket ez a kérdés."

A tudatos öndefiniálás és a tudattalan csoporthoz tartozás, csoportidentitás két külön dolog.

Utóbbi mindenkiben kialakul, az azonos csoporton belüli szabályok ismerete, azonos jelrendszerek, azonos mémek használatával mindenki pontosan definiálja viselkedése által magát.

Az hogy ezt az egyén tudatosan is képes kívülről látni, és leírást adnia magáról, az már más kérdés.

Sőt, tökéletesen objektívesen soha senki sem láthatja magát, és adhat önmagáról leírást.

A modellező nem tudja önmagán belül maradéktalanul részletesen modellezni önmagát is.

"megannyi dolgot tudnék spontán részletezni hogy miért jobb ha az ember mizantróp"

Sok haszna van, de nekem eléggé problémás hogy a szerotonin, noradrenalin, endorfin, és dopamin szintemet szétcseszi a folyamatos gyűlölködés, és a társadalomból való kiszakadtság érzete...

Ha érzelmileg nem tenné tönkre az embert, égész jó lenne.

"Antiszociálisnak is nevezném magamat."

Azért nem kell túldramatizálni...plusz nehogy már magadat elemezzed kórképek alapján. Pszichológushoz elmész ha érdekel, és néhány alkalom után meg tudja mondani.

De te szerintem biztosan nem vagy antiszociális.

Az antiszociális röviden:"nem szeret, nem szorong, nem tanul"

Te igen is tanulsz a viselkedéseid következményeiből. Tudod hogy mi miért úgy történik körülötted ahogy, mert tudod hogy milyen cselekvésedből mi származik. Azaz képes vagy a környezeteddel olyan kapcsolatot tartanod, hogy felméred benne a cselekedeteid következményeit, és képes vagy belátni összefüggéseket.

Te igen is szorongsz, különben nem érdekelne itt a Gyakorin senkinek se a véleménye. Nem írtad volna ki a kérdést ha nem feszítene belülről valami, amivel talán változtathatsz a helyzeteden. Egy szociopata simán csak elintézi annyival hogy "a hülye emberek hibája minden, nem az enyém. Én tökéletes vagyok".

És én érzem azt az írásodból, hogy te szeretnél szeretni, csak a sors túl sokat rúgott beléd, és ezt a feszültséget nem tudod összeegyeztetni bármi fajta szeretettel.

Szóval nem vagy antiszociális.

Megkeseredett annál inkább. Én is. Üdv köztünk.

"Mert az ember nem egy sémára alapul."

De. A pszichológia pont ezeknek a sémáknak a feltárásával foglalkozik. Ha nem lennének univerzális szabályosságok minden emberben, és nem ugyan azok szerint a mechanizmusok szerint működnénk, akkor a pszichológia nem tudna senkire se használható leírást adni. Nem lehetne senkinél sem olyan állításokat tenni, amik igazak rá. Nem lehetne személyiség típusokat elkülöníteni, és betegségeket osztályozni.

Plusz, ott vannak a több száz éves közmondások, pl "addig jár a korsó" meg "a hazug embert hamarabb utolérik". Ezekben a rövidke kis mondásokban több száz év igazsága, és megfigyelései vannak benne, amik sok-sok eset után lettek észrevéve.

Ezek mind mind emberi sémák.

A problémában ott a továbblépés. (Minden problémában ott rejlik a rovábblépés esélye) Megváltozott nézőponttal érhető el. (Megváltozott tudatállapotra való átállással érhető el) amikor az aktív figyelem befogadó figyelemmé szelídül át.

Nem hátradőlésről van szó, nem a csodavárásról, hanem arról, hogy az aktivitásai szint megváltoztatásáról. Semmivel sem kissebb befektetett energia a befelé figyelő-lét-kapcsolás, mint a célirányos problémamegoldó működés fenntartása. Sőt, a befelé figyelés visszafogottsága sokszor több energiát igényel, mint a rutinműködés fenntartása a problémamegoldásban vagy a célirányos figyelemben.

A befelé fókuszáló figyelem értelme: együttműködés az elakadási folyamattal, amibe belekerültél, amibe benne vagy és mozogsz. Mélyebb egyetemesebb erők működnek az emberek között, mint gondolnánk.

Makacsul hinned kell abban, hogy amikor félreállsz a megoldás útjából, akkor valami több és új kibontakozásának adsz esélyt. A megváltozott figyelem aktivitása teszi lehetővé, hogy a megérzéseidre bízzd magad, és ösztönösen tudj cselekedni. Amikor kijelőlt úton haladsz előre, akkor tudod mi a következő lépés, de amikor elakadsz, és minden bizonytalanná válik (káosz) , akkor a figyelemváltás erejével nyílik lehetőséged az előrelépésre, a magasabb szintre jutás, az előzmények meghaladása.