Nem szeretem az emebreket, mégis szívesen dolgozok velük?

Nekem is emberek között kell dolgozni, de szerencsére napi több helyre ki kell mennem. Így, hogy rövid időket töltük velük, autózás közben pedig ki tudom pihenni egyedül, így el tudom viselni.

Egyedül az zavar, hogy nincs senkim, akivel kettesben el tudnánk vonulni a világtól, de alapvetően én sem szeretem az embereket.

Nekem eddig olyan munkahelyeim voltak, ahol munkaidőben nem lehetett cseverészni, csak a munkára koncentrálni, így ehhez szoktam hozzá. Mikor bekerültem később máshová melózni, szó szerint kinéztek onnan a csendességem miatt. Amúgy se vagyok egy nagydumás, de hozzá vagyok szokva, hogy a munkaidő az munkáról szól. A környezetem meg elvárta volna, hogy diskuráljak velük.

Válaszolva a kérdésedre, normálisnak tűnik. Szerintem nem engedsz közel akárkit magadhoz, ezért alakult ki ez a helyzet, hogy kevés emberrel van meg a közös hang.