Kénytelen vagyok olyan embereknek dolgozni akik lenéznek, levegőnek néznek. Kell a pénz, de mégis hogy tudnám elfogadni ezt?

Ezek az emberek jellemzően nagymenők, de abból is a felkapaszkodott fajta nem túl sok ésszel. Sajnos nem találtam más munkát, ezt is a család intézte. Ki kell szolgálnom ezeket az embereket, csicskáznom kell nekik, ugráltatnak. De mindezt szó nélkül tűrnöm kell, jó pofát vágni hozzá! Gyakran megaláznak, kinevetnek, egy utolsó lúzernek kezelnek és mondanak. Fizikailag nem bántanak, eszükbe se jut, csak szivatnak állandóan. Ha munkámon kívül összefutok velük elmennek mellettem jó esetben, rosszabb esetben lealáznak valamivel. Mivel ők keménylegények, visszavágni vagy ésszel felülkerekedni rajtuk nem lehet (mert nem sok eszük van)

Kezdek kikészülni az egész miatt, az önbecsülésem már a nullán van. A legrosszabb amikor a barátnőm elött aláznak le és szó nélkül tűrnöm kell vagy annyit tudok hogy viccesre veszem a helyzetet.

Keresek más munkát de örülök hogy legalább ez van.

Ti hogyan kezelnétek ezt? Előbb-utóbb elfogadom a "helyemet"? Nagyon nagy volt mindig is a büszkeségem ... nem tudok ezeknek behódolni.