Elértem már a életem végpontját?

Eléggé lapos s semmis a életem már.

vágyak, érzelmek, boldogság nélkül élni.

be kell valljam szégyellem hogy nem merem felválalni a kilétem.

De 21 éves koromra elértem azt a szintet gondolkodásban, és életben amit más egy élet alatt nem ér el.

A belefáradást.

21 évesen ott vagyok nincs kedvem élni, nincs kedvem már létezni.

A létezésem értelmetlen már s csak céltalanul lógok anyámék nyakán.S már lelki erőm sincs ebből kijutni, de nem is akarok.

A lelkem már túl öreg lett.Mostanság is már csak besegítek de nem igénylek se ételt se ellátást csak épphogy elegendőt a "életre".

olykor még segítek a meglévő tudásommal másokon vagy netalántán kis pénzel amit még dolgozgatok.

De belefáradtam a üres sötét gondolatokkal való sétálást, mintha egy zombit látnának a utcán kószálni kialvatlan szemekkel, akadozó mozgással.

Egyszerűen nekem már bőven elég volt a élet s úgy gondolom ideje már átlépnem a határt mert ez már nem élet.

Közel 10 éve élek így s teljesen fölösleges.

Nem tudok olyan átlagos ember enni mint más.

Így kíváncsi vagyok ki mit ért el a túlvilágon való elmélkedés alapján?

Létezik? vagy netán a ürességben bolyongunk esetleg egy másik világra születünk meg a meglévő tudással ami ott hasztalan.

Vagy netalán a egész életünk csak egy szimuláció?

esetleg másik dimenzióba lépünk.Amennyi éve ezeken töröm a fejem lassan ideje lesz meglépnem.