Elértem már a életem végpontját?

Nem érted el. Csak mivel évek óta nem csinálsz semmit, nem csoda ha így lebetegszel lelkileg.

Létezik a túlvilág, másik dimenziók is.

Az egész életünk csak egy játék. Szóval nincs miért aggódnod. Ha érdekel ez a téma, és akarsz tudni többet, írj.

Nehogy már hallgass az ilyeneknek. Nem véleményezem senki hitét, de túlvilág meg ilyenek? Tényleg nagy gond lehet, ha 21 évesen ilyet gondolsz. Mondjuk ki, lusta vagy változtatni. Nem lenne nehéz. Egy hobbi is csodákra képes. Az tényleg nem élet, ha elmész munkába, hazamész, eszel, alszol, kezded újra az egészet. Menj el futni, közösségi helyekre, vagy ha az túl sok lenne kezdetben, beszélgess interneten, csak hogy kizökkentsd magad ebből az unott helyzetből.

Inkább hogy tudományt is elővegyük(De durva, mi? 21. században vannak ilyen hülye magyarázatok is, nem csak a lélek), pár perc alatt bekövetkezik az agyhalál, amikor is már minden érzékszerved leáll. Nagyjából úgy írható le, hogy semmi nem fog történni. Nem hinném, hogy meg akarod tapasztalni.

Amúgy is önző dolog lenne, Sok szerencsétlen ember, akit megöltek, balesetben, betegségben halt meg, élni akarna, te pedig itt vagy 21 évesen, és meg akarod magad ölni. Én ezt egy önző dolognak tartom.

2-es vagyok.

Szerintem túlreagálod, túlságosan is komolyan veszed minden jött-ment ember véleményét.

Bár akkor jogos a kérdés, hogy a mi véleményünket miért is vennéd számításba:D

Hát akkor elárulom, hogy engem a 4 év alatt az egész osztályközösségem csúfolt a kinézetem miatt, de mivel ez mellett el tudtam menni, egyre kevesebbet említettek gúnynevekkel, és végül még jó haverjaim is lettek.

Nekem is szar kimenni a közösségbe, mert tudom milyen a megjelenésem, viszont miért érdekelne a sok ismeretlen ember véleménye. Sajnos a mai generáció ilyen, de hidd el, akadnak kivételek is.

Tehetség. Nekem van? Nem mondanám. És mégis megpróbálok tenni azért, hogy legyen valami tudásom. Szeretnék rajzolásból megélni, de 1 éve még pálcikaemberrel kezdtem. Ma már azért elkezdtem egy jobb szinten rajzolni, mivel napi 2-3(ha belelendülök 5-6) órákat gyakoroltam.

Azért mondtam ilyen erényesen, mert idegesít, hogy ennyi ember van, aki az ilyen állapota miatt feladja. Ha mást nem is, legalább egy 30 éves korodig próbálkozz, nehogy már pont amikor elkezdődne a valódi életed, eldobod.

Nekem is volt már ilyen érzésem, amikor elértem a legfőbb célom, teljesült a legfőbb álmom és rájöttem, ez sem tett boldoggá. Az út, a harc maga az boldog volt, de ahhoz már fáradt voltam, hogy valami új célt keressek magamnak.

Azért nekem egyáltalán nem úgy tűnik, mintha megvilágosodtál volna. Inkább némi dühöt és keseredettséget érzek. Ne gondold, hogy annyira különleges vagy. Más is érzett már így, depressziónak hívják.

Megpróbálhatnál valami hasznosat csinálni. Segíteni a szüleiden? Esetleg másokon. Ha már ilyen elb.szott a világ talán lehetne azokért tenni, akik nem tehetnek erről.

Próbálj megbékélni magaddal és a világgal, akkor talán találsz valami értelmet és nem fogod úgy érezni, hogy neked ez már a vége. Sőt még csak most kezdődik.

Ja hogy a neten kívül nem is volt életed? Neked az volt az élet hogy csetelgettél? Hát komám sajnállak hogy a fiatal korodat a neten élted le, ezért fingod sincs a való életről. Hús vér emberekkel ismerkedni buliba, koncerten, fesztiválon...1hét után rájöttél volna már 14-15évesen, hogy nem is olyan szürke a valóság.

Bár te már célegyenesben vagy ahogy írod. Orvoshoz kéne fordulj.