Az emberek miért ilyen szemetek egymással?

A magasfokú frusztráció illetve a kiemelkedettség tudat okoz ilyesmit. Amikor valaki annyira ideges/bizonytalan az életében, hogy már másokon vezeti le.

Vagy amikor azt hiszi, hogy azért mert ő ezt-azt csinál, ilyen-olyan vallású, vagy színű, ezáltal azt képzeli, hogy ő feljebb van a többieknél, kiválasztott...

Aztán ott van még az állatvilágban is, amikor kikezdik a hibás egyedet. A csirkék képesek megölni azt, amelyik túlzottan kilóg a sorból. Meg bizonyára vannak más állatok is. Akkor az ember mitől lenne különb... Leszámítva azokat, akik törekednek nem állati ösztönökre hallgava viselkedni :)

Akik az elemi sötétségükből adódóan nem tudnak mit kezdeni magukkal, azok töltik szemétkedéssel az idejüket. Sokuk olyan buta, hogy nincsenek is tudatában annak, hogy valójában életképtelenek, fel sem fogják, hogy nincs, ill. kritikán aluli az értékrendjük, önkritikát pedig nyomokban sem lehet fellelni a személyiségükben.

Az ilyen emberek azok, akik mindig annak az anyját szídják, aki éppen nincs a társaságban, ezek az emberek osztják leginkább az észt és ugyanezek az emberek azok, akik könyékig kotorásznak mások zsebében, ill. magánéletében, - ha azt hagyja az éppen aktuális áldozatuk. Persze nem kell meglepődni azon sem, hogy ez a legsérdődékenyebb embertipus is, - amikor valaki a sarkára áll és megosztja az ilyen gyökeret, ezek a leginkább gyűlölködő, haragtartó elemek az osztást követően.

Sokukat maga a gyűlölködés tart életben, - fizikailag belebetegednének, ha a tudat elérné az agyukat, hogy békesség, nyugalom van a környezetükben, - és fizikailag élvezik, amikor mások egymást marják (pl. az ő szarkeverésük következményeként).