Mit lehet tenni, ha a magány és a büszkeség az úr?

Nincsenek barátaim, vagy olyan állandó,akikkel lehetne mindig valamit szervezni..

Akik vannak azon már nem buliznak vagy ilyesmi.. összezudunk néha ülni,de nekem ez kevés.

23 éves vagyok.

Sokszor többet mutatok a valóságnál,emiatt vannak irigyek,akik azt gondolják,hogy nekem jobb,mint nekik.. ezt mindig az egyedüllét magány valtotta ki,hig yigen is megmutatom,hgy én is vagyok olyan jo nem szorulok snekire. ..ezt látják kivül,hogy minden jó,de belül teljesen más, összetört vagyok,de nem mutatom,mert nekem ez megalázó.

Vannak olyan társaságok,akikhez nagyon szivesen csatlakoznék,mindig buliznak jól érzik magukat,de ha be is kerülnék a csapatukba szép lassan minden kiderülne és nekem az kellemetlen lenne és szánalmas a szemükből nézve,de azt meg magam részréről nem tudom meg tenni,hogy magamat alázom meg azzal,hogy mindent elmondok és egyenes leszek,mert ez sem jobb,mert nekm szégyen lesz ebben a tudatban lenni köztük.

Így kénytelen vagyok a távolból szemlélni aboldog embereket vagy legalábbis az olyanokat,akik jól érzik magukat,buliznak p, szinesen telnek a napjaik.

Engem meg a büszkeség egyedül hagy és tönkretesz.

Mit tegyek?