A legboldogabb embertípus/életmód melyik lehet?

Szerintem speciel örök boldogság nem létezik, mert a boldogság egy hatás-ellenhatásra épülő fogalom, tehát, az ember csak akkor lehet boldog, ha előtte boldogtalan volt, és fordítva. Mert mindig valamihez KÉPEST boldog, vagy boldogtalan az ember, tehát a boldogság az relatív. Egy ember maximum csak elégedett lehet az életével, gondtalan, derűs lehet, ha éppen minden úgy alakult, ahogy tervezte. Akkor tehát, melyik életmódban lehet a legtöbb gondtalanság? Összességében kik lehetnek a legboldogabbak?

Az élethabzsoló emberek? Akik népszerűek, minden buliba elmennek, mindent kipróbálnak, és mindig mással kavarnak?

Vagy talán akik szerényen élnek, és nagy ritkásan találnak maguknak 1-1 hosszabb távú társat?

Örökkön egyedül maradó, vagy munkamániás, a sorsával megbékélő emberek?

Családapák, családanyák, sok gyereket nevelő nagycsaládos emberek?

Férfi, és nő, akik együtt élnek, de soha nem vállalnak gyereket?

stb?

Azért kérdezem, mert sokszor egyértelműnek tűnik a válasz. Például, aki habzsolja az életet, mindig más nője van, ő maga a macsó, a hódító, sokan azt hiszik, a legboldogabb ember lehet. Pedig ismertem pár ilyet, titokban olyan depresszió húzódott meg náluk a háttérben, hogy azt egy ilyen életvitelbe kellett rejteniük, és valójában sosem voltak igazán boldogok.

Másrészről viszont olyan embert is ismertem, aki világ életében egyedül élt, az öreg horgász bélabácsi, se gyereke, se kutyája, se macskája nem volt, mégis mindig derűs volt az öreg, valahogy sugárzott belőle az életenergia, mindig tett-vett valamit, amiről azt gondolta, hasznos, és 94 éves koráig élt.

Akkor most, van különbség? Adni kell a látszatra? Ki lehet a legboldogabb embertípus?