Nektek van elkényeztetett barátotok/barátnődtök/haverotok/ismerősötök?

Szia.

Talán a te felfogásod szerint en el vagyok kenyesztetve...

Megkapom amit kell, nem nelkulozunk, markas telefont kapok szulinapomra.

Viszont segitek otthon, dolgozok, öcsemet rendezem, amikor szunetben nagyszuleimnel vagyok, akkor meg allandoan segitek a mezogazdalkodasban.

Attol hogy szerencses helyzetbe szulettem, nem vafyok elkenyesztetve.

Nekem volt egy ilyen barátnőm.

3., legkisebb gyerek a családjában, az anyja takarítónő, az apja gyári munkás.

Mindene márkás volt, a zoknija, cipője, melltartója, sminkje stb.

Minden évben 2-3 új telefont kapott.

Minden hülyeséget(pl rózsaszín műanyag gyémánt 500 Ft-ért, sulis mikulásvásárt félig felvásárolta 10 000 Ft-ból.)megkapott.

Néha beszóltam neki ezért, mert szerintem ez nem normális, meg mégis, hogy képzeli, hogy neki minden alanyi jogon jár.

Én nem húzok le ennyi pénzt a szüleimről pedig ők kb 2x annyit keresnek, mint az ő szülei+ még itt van a nagyszülők keresete is, de tudom, hogy, ha így viselkednék nem jutna pénz nővéremnek egyetemre, nekünk kajára, utazásra stb.

#3 vagyok.

Már nem is tartom vele a kapcsolatot, most megyünk középsuliba, mindketten másik iskolába.

Igazából nem emiatt lett vége a barátságunknak, hanem, mert rájöttem, hogy az utóbbi 1 évben ő meg a többi barátnőm csak csicskáztattak, akart hívni, hogy találkozzunk, benne lettem volna, de a megbeszélt időpontok valahogy sosem jötte ki jól mindkettőnknél.

Már durván 1 hónapja nem beszélünk, pedig legjobb barátnők voltunk, ő volt a lelki szemetesládám, most viszont otthon csak h.ly. r..ancként emlegetem már 2 hónapja.