Ha egy önygilkosságról hallotok/olvastok, mi az első gondolat, ami az eszetekbe jut? Mi a véleményetek róla? Mit gondoltok?

#10

Helyben vagyunk, azzal a kiegészítéssel, hogy az öngyilkos mindenképpen árt valakinek!

Érzelmileg árt mindazoknak, akik szerették, közelálltak hozzá, anyagilag árt azoknak, akik eltemettetik.

Még saját emlékének is árt, hiszen úgy lesz emlegetve, hogy nem mert kűzdeni, gyávaságból megfutamodott.

.

Ez válaszom is a kérdésre.

11-es!

Igen, valóban árt azoknak, akik szeretettel vannak iránta. Viszont én meg azt mondom, hogy valaki, akinek tényleg egy szerető háttere van, el sem fog odáig jutni, hogy komolyan megfontolja az öngyilkosság lehetőségét.

(Nyilván elsősorban most olyanokról beszélünk, akik alapból egészséges emberek. Tehát nem azokra gondolok, akiknek valamilyen hormonális/kémiai elváltozás miatt öngyilkos gondolatai vannak.)

Na mármost vegyünk egy ilyen egészséges embert. Akinek nincsenek szerető rokonai, aki egyedül él, aki bármennyire igyekszik társat találni, nem kell a kutyának sem. Aki tele van adóssággal, a végrehajtás fenyegeti, a hajléktalanná válás egyre valószínűbbé válik. Aki bármennyire is dolgozik, nem jut egyről a kettőre az életben. Akárhogyan próbálkozik, csak sodródik lefelé a lejtőn. Nincs aki segítsen rajta, a társadalom magasról tesz rá.

Na mármost ez az ember úgy van vele, hogy basszuskulcs, az életem csőd, a jövőm reménytelen, nincs senkim, nincs semmi boldogságom - minek folytassam?

Teljes mértékben meg tudom érteni, ha inkább azt mondja, hogy az egész világ kapja be, és véget vet az életének!

14-es!

Ha jobban megnézzük, az elesettek között kevesebb az öngyilkos, mint a középosztályba tartozók között.

Az elesettek hajlandók kűzdeni, akiknek eddig több jutott, hajlamosabbak a nemkűzdésre.

A nyilvánvaló szomorúságon és döbbeneten kívül általában az szokott felmerülni bennem, hogy mégis mi juttathatta el az illetőt erre a pontra, aztán meg hogy milyen rossz lehet a hozzátartozóinak.

23N

(Ok, ez a rész már a többi kommentelőnek szól: unalmas látni, hogy minden létező öngyilkosságról szóló témánál - legyen az konkrét öngyilkos eset, vagy ehhez hasonló kérdés - többségben vannak az olyan empátiára képtelen, és ezt a végtelenül idióta "csak az erős marad életben, a többi megérdemli a halált" mottót szajkozó embertípusok. Attól, hogy nektek nincs mentális bajotok, vagy olyan szintű problémáitok, amik rákényszerítenének egy ilyen tettre, még nem azt jelenti, hogy ismeritek a másik körülményeit is. Örüljetek neki. Normál esetben egy ember képtelen rászánni magát arra, hogy elvegye a saját életét, amit szerintem sokan képtelenek felfogni - megint - mert nincs bennük hajlam az öngyilkosságra.)

OFF

Nem lepődtem meg itt a tömeg reakcióján...

De aki oda írja még azt is hogy "nem is akarom megérteni", az kb azt kommunikálja a világ felé: szarok magasról a világ dolgaira, és más emberekre, amíg van krumplileves a tányéromon addig jó'dógom van".

Aztán odaírja hogy 19/NŐ...Tizenkilenc éves kislány max...Ja, hogy a nyaka alatt nő már...ééértem...

Mert az öngyilkosság nem valami boorzasztóan ritka dolog, amit csak úgy távolról a tv-ből hall az ember. Vele élünk, a társadalom szerves jelensége, és lévén hogy 100 000:22 (minden ötezredik) magyar öngyilkos les évente, eléggé sokaknak lehet ilyen ismerőse...

Kalap Úr véleménye is szellemi felhőkarcolóként tornyosul itt...Gondolkodtál már azon hogy életvezetési tanácsadó és mellette utazási iroda menedzser legyél? A két biznisz egymást húzná, új szintre emelnéd a szabadpiaci versenyt.

Azonkívül bámulatos eszmefuttatás...

Mintha az élet egy játék lenne, ami random helyre spawn-ol, és ha nem jött be a játék, akkor csak nyomsz egy "reset" gombot és máshol folytatod...

Dubituson meglepődtem. eddig a válaszaid közel száz százalékával egyetértettem. Ez a 11-es válaszod meg...

Ha annyira sok barátja és őt szerető személy veszi körül az embert, nem lesz öngyilkos. A logikád már itt megakad. Aki öngyilkos lesz többnyire egy teljesen elmagányosodott ember, akinek legjobb esetben van néhány fb "barátja" akik lebeszélhetik.

Egyébként meg semmi emberi interakciója nincsen, max mikor bemegy munkába "Jó napot" aztán kifelé "Jó estét".

Te se voltál még úgy istenigazából magányos.

És az állítólagos középosztályban több az öngyilkos dologra dobsz egy statisztikát. Érdekel a téma. Meg most a gazdasági, vagy kulturális vagy milyen középosztályra gondolsz?

Az elesett alatt mit értsek? Rokkantak? Vagy szegények?

Lehet hogy egy havi 150 ezerből tengődő 3 gyerekes családban van összetartás, míg a havi fél millát besöprő 1 gyerekes családban a gyereket folyton verik, a szülők pszichésen nem épek, és a gyerek így nő fel.

Konkrétan az elsőre volt saját tapasztalatom az életben, és a másodikra is bőven.

ON

Személyes vélemény: Ha hírekben egy szalagcímben olvasom, akkor általában csak egy keserűség tölt el, hogy a világ egy javíthatatlan szar hely.

Magyarország pedig kifejezetten rá is erősít erre...

Tipikus poszt-szocialista Kelet-Európai ország vagyunk. Minden második házasság válással ér véget 10 éven belül, gyakorlatilag nem tudsz olyan osztályba bemenni egy középiskolában ahol valakit ne szopatnának végig a négy év alatt, kb minden 10. gyerek szenved el élete során szexuális zaklatást vagy konkrétan nemi erőszakot, és a durva hogy ez legtöbbször nem a vadidegen "mutogatós bácsi" hanem egy családtag, vagy közeli ismerős...és ezeknek kb a negyede derül ki.

A bérek szarok, a lakhatás szinte szerencsejáték, az oktatás a tipikus idejét múlt poroszos baromság, amivel csak lelkileg megnyomorított gyomorfekélyes embereket nevelnek ki évről évre.

Ezek után semmi meglepettség nem fog el egy újabb öngyilkosság hírén. Igazából én azt látom hogy a média direkt próbálja a legtöbbet takargatni, mert évente nem hallok 2-3 ilyen esetnél többet. Azt is csak azért mert valami "szenzáció" történt, pl valaki egy közterületen akasztotta fel magát, vagy mondjuk fényes nappal vetette ki magát a háztetőről a lent emberek közé...

Rengeteget gondolkodom ezen, mert Magyarországon valóban népbetegség a depresszió és a bipoláris zavar.

Hihetetlen amúgy hogy az iskolákban semmilyen szinten nincs felhozva a téma, ha már otthon nem kerül elő. Konkrétan az egyik legismertebb költőnk is bipoláris zavaros öngyilkos lett...József Attila...de rengeteg nagy ember lett öngyilkos az idők során. Boltzmann, Teleki Pál...Ezekre azért nem lehet mondani hogy senkik voltak.

Nyilván a mindennapi emberek közül kikerülő öngyilkosok nem ilyen horderejű személyek. De ennyivel elintézni hogy gyáva, buta, béna, kb stockholm szindróma.

Azért Stockholm szindrómás itt az összes áldozathibáztató, mert pontosan tudja itt mindenki hogy a világ egy kegyetlen, igazságtalan, unfair hely. Ennek ellenére az öngyilkosokat mint áldozatait a rendszernek mindenki megveti, és inkább az agresszor oldalára áll.

Inkább állnak itt az emberek a gyerekmolesztálók, a pszichopata érzelmi zsarnokok, a kifejezetten szemét tanárok, és a kegyetlen szülők pártján, mint azokén akik ebből menekültek, inkább megtörtek mint meghajoltak.

Szolgalelkűség teteje mikor helyeslünk ahhoz hogy átgázoljanak rajtunk.

Ha ismerőstől hallom hogy valakije öngyilkos lett az értelemszerűen sokkal intenzívebb együttérzéssel és sajnálattal jár.

21/F