Létezik olyan, hogy valaki félig/részben érzelemmentes?

Jelen !

Szomorúságot,dühöt érzek,de semmi egyebet.Szeretetet egyáltalán nem érzek,még a saját szüleim iránt sem.Nem bírom,ha hozzám érnek,de nem kezdek el rángatózni,inkább tűröm.

Állítólag egészen kedves vagyok és humoros(bár nem mindenki bírja a vicceimet).Halálhír nem ráz,rá sem bagózok.Nem az én életem és előbb-utóbb mindenki meghal,szóval felesleges foglalkozni vele szerintem.

Szomorú is csak akkor vagyok,ha engem bántanak vagy ha a Marley meg én című filmet nézem :D

Dühös elég sokszor vagyok,de ritkán mutatom ki.Sok dolog irritál(pl.mellettem hangosan esznek,isznak =_=),de akkor is dühös vagyok,ha a húgom az bántják(elvégre a testvérem és meg kell védeni,ha ő nem tudja magát)

Otthon ülő típus vagyok,nem bírom a társaságot.Annyira buta sem vagyok viszont kárörvendő és rasszista annál inkább.

Ezeket a dolgokat nem mutatom ki,mert egyedül sem akarok maradni.A barátok hasznosak tudnak lenni és szórakoztatóak is,ezért adom a kedves kislányt,aki mindenkinek segít és meghallgatja mások problémáit is igyekszik tanácsot adni.Segítek másnak,ha tudok,de nem tölt el jó érzéssel.Nem nekem kell megoldanom a másik problémáját.Van jobb dolgom is,mint ápolgatni a másik lelkét,mert anyuci elvette az Ááájfoont...meg apuci nem enged bulizni menni.Az ilyen embereknek nem nagyon segítek.Inkább azoknak,akiket mondjuk bántanak otthon vagy simán tanulni segítek a másiknak(leckét küldök,elmagyarázni a dolgokat...blahblahblaaah....

Szóval igen léteznek félig/részben érzelemmentes emberek :D

Nem tudom mi az oka,de nem is érdekel annyira...na jó egy picit talán :^D

*húgomat

Hülye Google *_*