Miért engedelmeskedik sok ember egy embernek?

Félnek tőle.

"Csak akkor van szükséged hatalomra, amikor valami ártalmasat akarsz tenni, minden más esetben a szeretet elég, hogy elérd céljaidat".

Charlie Chaplin.

előbb van a félelem, utána az "engedelmesség"

A tömegnél működik tömegpszichózis, a pánik, ilyenkor "együtt működnek", de okos, tiszta, dologra nem lehet rávenni a tömeget, az az irány nem működik, mert azt mindenkinek egyedül át kellene gondolnia és megtalálni az igazságtartalmát. Nincs, aki meg tudná szervezni. Van a katonáknál -ahol bizonyos mértékeben ez a szervezkedés lehetséges-, hogy megpróbálják együtt, ez a katonai puccs, és ez még látszólag sikerülhet is, de a legyőzött azonnal bosszút forral és se vége se hossza a marakodásnak, tehát nincs ilyen megoldás sem.

Egyetlenegy kivétel van a mi történelmünkben, ahol működött a "kollektív tudat", ahol egymás tekintetéből vették az emberek: KEZDŐDIK! Akik átélték, mesélték (nem volt telefon, net), a tekintetből (ami nem anyagi, szellemi!) vették az "adást" és néhány óra alatt futótűzként terjed el. Kegyetlen megtorlás taposta földbe - az ország vezetői által behívott orosz tankokkal - ezeket a tiszta tekinteteket. Majd megvárták, amíg a kis srácok 18 évesek lettek és kivégezték őket.

És még az is igaz, amit Karinthy ír: egyesével mindenki az igazság mellett áll - és a tömeg zúgása mégis hazugság lesz.

"– Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?

És akkor ő intett nekik.

És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.

És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”

És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”"

[link]