Milyen hatással van rád az, hogy vélhetően senki nem fogja tudni 150 év múlva, hogy ki voltál?
Ha emlékeznének se boldogítana. Lévén egy marék por lennék már. Így hát az se érdekelne, vagy fájna, ha egyáltalán nem tudnának rólam semmit sem.
Az evolúció belénk ültette a "fennmaradás" vágyát, legalábbis azt a fajta fennmaradásét, ami génjeink továbböröklődésével, más hordozóban történő további létezésükkel függ össze.
Aztán ez kiszélesedett az emberi életre, az emberi tudatra, és végül is a kultúránkban is megjelent egy nem anyagi síkú "fennmaradásra" való igény. Hogy a létünk hagyjon olyan nyomot, ami fennmarad, ami bizonyítja létezésünket. De ez is csak az ősöreg biológiai evolúcióból származó önmagáért létező vágy, semmi több.
Én látva hogy milyen formában maradt fenn sok sok nagy hatású személy a történelemkönyvekben, és az emberek fejében, még örülök is ha senki nem írna a jövőben eltorzított történeteket rólam.
A jelenben szeretném inkább hogy legyenek akik létezőként kezelnek. Ez egyelőre hiányzik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!