Miért dúl bennem ez a kettősség?

Bántottak. Lelkileg nagyon megviselt egy hozzám közel álló ember viselkedése velem szemben. Éreztette velem a (szerinte) felsőbbrendűségét. Ő mindenben jobb volt, mindent jobban csinált, szerencsésebb is volt. Legalábbis szerinte. Aztán szépen lassan velem is sikerült elhitetnie ezt. Odáig fajult a dolog, hogy sikerült teljesen lerombolnia az önbizalmam és egy kész roncsnak éreztem magam. Két hónapja megszakítottam vele a kapcsolatot, de suliban újra találkozni fogok majd vele.

Azóta építgetem újra az életem és próbálom visszaszerezni a régi énemet. Előtte sem voltam túl magabiztos, szóval van mit helyrehozni. Próbálok nem gyűlölettel gondolni rá, vannak pillanatok viszont, amikor bosszúra vágyom. Nem fizikai bántalomra, semmi illegális vagy törvénysértő dologra. Csupán szeretném, ha visszakapná az élettől azt a sok kínt, fájdalmat és szenvedést, amit nekem okozott. Ugyanakkor szeretném ezt az egészet magam mögött hagyni és csak a szépre és jóra asszociálni az elkövetkezendő időkben.

Tudom, hogy ez nem egészséges dolog. Mit tudnék tenni, hogy ne merüljenek fel bennem ezek a negatív szándékok? Nagyon nem szeretnék lesüllyedni az ő szintjére és olyan emberré válni, mint ő?

Vannak esetleg hasonló tapasztalatok?