Csak engem idegesít, ha egy kölök dackorszakos, és még a semmiért is visítozik?!

ahogy anno nekünk a pszichológia professzorunk tanította, "dackorszak nincs, csak hülye szülő van", és ebben bizony sok az igazság.

ugye szülőként nehéz elfogadni h a gyerek fejlődik és elutasítja olykor a szülő által vallott nézeteket, vagy a mások által vallottakat is, aztán ő lesz a dacos. nos nem, ez egy természetes fejlődési korszak, és pont az lenne a nagy probléma, ha a gyereknél kimaradna ez a korszak.

úgyhogy ennek csak örülj, rendben van ez így.

Várj egy kicsit, utána próbáld elérni nála, amit akarsz, de akkor sem durván. Illetve lehetőleg avasd be mindenbe, tudja előre, mi fog következni.

Én pl mikor levegőzni viszem, nem mindig van kedve menni, de azért nem árt naponta egy kis levegőzés. Ha megmakacsolja magát, vagy húzgálja le magáról az utcai cuccot, várok vele, és elkezdek énekelni neki sétálással kapcsolatos dalokat. Közben engedi szépen, hogy felöltöztessem. Mondom neki, mi fog következni. Dackorszakos gyermeket engedd, hadd válassza ki, milyen ruhában menne el pl. Persze télen ne kis trikóba vidd ki, még ha azt akarja sem.

De amúgy lehet, csak változókorban van, ami eltart egy-két hétig, esetleg hónapig és majd lecsillapodik.