Most jöttem rá hogy túl jó, túl mű életben élek. Nem abban ami normális lenne nekem. Van innen még visszaút? Mit kéne csinálnom?
26 vagyok, sokat tanultam, jó állásom van. 320 nettót keresek ami nem rossz. Viszont ... Menyasszonyom (6 éve együtt, ő marketingesként dolgozik) családja elég gazdag. Kapott még 18 évesen tőlük lakást, abban élünk (az enyémet közös megegyezéssel kiadtuk, közös kasszán vagyunk). Szó szerinti luxus lakásról van szó, a bérleti díj nem jönne ki a fizetésemből. Autóvan is olyannal járok amit ebben a formában nem engedhetnék meg. Az apjának autókereskedése is van és olyan kedvezményeket adott hogy a lányát a megfelelő autóval vigyem ami túlzás. Magamtól is tudnék fizetni egy jobb autót de ez amivel járok kétszer jobb, alapáron kétszer drágább mint amit fizetni tudnék. Persze a kedvezményekkel (még a nettó beszerzési árból is ragaszkodott hogy levegyen) így ugyanannyit fizetek a hitelre. Az apja mindenképpen ragaszkodik ezekhez, nem én eröltetem vagy akarom lehúzni. Szerinte ezzel előrébb is tudunk lépni, egy jó autó szakmailag sokat dob az ember megítélésén.
Amúgy pénzt nekem nem ad, nem is fogadnám el de a lányának nemrég vett egy kis kabriót csak úgy. Ez az ő dolguk.
Csak elkezdett zavarni hogy a saját elérhető szintemnél kétszer akkori életszínvonalon élek. Ez amiben vagyunk a részemről havi 650e, a menyasszonyom részéről 300-350e (250et keres) fizetés mellett lenne elérhető. Havi egymillió családon belül, ehhez képest kb a fele van meg. Ez a gondom. Valahogy úgy érzem hogy egy olyan szerepet adok amit még nem értem el és ez zavar. Simán eljutok ideáig a munkámban, de ehhez még kéne pár év.
Az apósjelölt szerint ezek a dolgok (lakás, autó) sokat segítenek mert a szomszédok között is lehet ismeretségeket kötni, egy jó autó sikert mutat. Ez mind igaz is, így tudtam átmenni egy másik céghez, egy szomszéd-barát segítségével. Szerinte ezzel haladunk előre, látja hogy én is milyen keményen dolgozom, lépdelek felfelé a ranglétrán.
Normális hogy így érzem magam? Mégegyszer mondom, nem pénzel minket direktbe! Nem belőle, rajta élünk!
válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza:Érthető, hogy frusztrál.
De ha megnézed a faterját. Dúsgazdag, nem tudja mire költeni a pénzét, neki semmiség.
Előbb-utóbb ti fogjátok örökölni a vagyont (vagyis egy részét tuti), milliárdok szakadnak a nyakatokba... Szóval vehetjük úgy, hogy felkészít titeket erre. Az milyen felelősség lesz!
Szóval csak jobban szétnyílik majd az olló, egyre nagyobb különbség lesz a fizujaitok és aközött, amitek van-kaptok. Mármint pénzben.
Hogy ezt hogyan fogadd el?? Hmmm....
Őő.. tehát egyrészt ez egy normális dolog, minden rendes család próbálja támogatni a gyerekeit, itt csak az összegek másak. Szóval én fateromnak is szülei vették az első lakást, nekem is faterom vette az elsőt nekem, amibe aztán párjainkkal költöztünk.
És belül pedig az érzelmi dolgot kellene megérteni. Mi miért zajlik benned.
Talán amikor egy olyan dolgot kapsz apósodtól, amit nem engedhetnél meg magadnak, akkor félelmet érzel, vagyis hogy összetörnéd stb- és azzal neki okoznál kárt? Szükséged van arra, hogy a te (pénzügyi) felelősséged legyen az, amiket te használsz?
Vagy csak úgy érzed, viszonoznod kellene az ajándékait?
Utolsó igazad van. Valószínűleg azt szeretné ha én is hozzászoknék azokhoz a körökhez, azokhoz a dolgokhoz ami nekik megszokott.
Azért zavar leginkább mert úgy érzem nem jár ez ki nekem egyelőre saját jogon. Sokat tanultam, jó vagyok a szakmámban, de egyelőre annyira nem hogy olyan autóval járjak mint a cég felsővezetése.
Az após nem ad nekem ajándékokat, igyekszem mindent fizetni és ezt jónéven is veszi, tudja hogy nem akarom kihasználni! Az autónak a részleteit is én fizetem, ő azt intézte el hogy egy jó prémium autót vezessek egy középkategóriás árán.
Megpróbálok felnőni hozzá valahogy, de mégis érzem ezt a nyomást, rejtett elvárást hogy én is sokra vigyem és ezekkel a dolgokkal nyomnák ezt belém. Valamiféle túlzott felelősség! Nem attól félek hogy összetöröm a kocsit, hanem hogy nekem úgy kell teljesítenem hogy megérdemeljem hogy ilyet vezetek és a munkámban lépkedjek a ranglétrákon, nem ragadhatok le.
válasza: válasza:Hat hallod amugy, le a kalappal elotted, hogy egy ilyen jo ember vagy.
Nem az a tipikus ujgazdag suttyo :D
Vegulis annyit tenyleg profitalhatsz a dologbol, amit a #6-os irt, hogy megtanulsz banni ennyi penzzel es hozzaszoksz ehhez a tarsadalmi korhoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!