Emiatt gonosz ember vagyok?

Hát nem tudom... inkább ostobának neveznélek, hogy a saját tiszta örömödet beszennyezed egy ócska, kisstílű, bosszúszagú kárörömmel. Sajnállak. És ha nem változtatsz a szemléleteden, nagyon szar lesz az életed.

Önmagunkat kell legyőzni és nem másokat.

Aki másokat ismer, okos.

Aki magát ismeri, bölcs.

Aki másokat legyőz, erős.

Aki önmagát legyőzi, hős.

Lao Ce / Tao Te King

Engem sose tett boldoggá az, ha valaki mással valami rossz történik. Biztosan nem örülnék neki, hogy út nem vették fel. Szóval nekem ez nagyon fura. Talán nem gonoszság, de rosszindulat.

Annak örülnék, hogy nekem sikerült, annak ellenére is, hogy gimiben nem engem favorizáltak a tanárok.

6 nem "mindenki" - sok olyan van, mint a 4-es. És sajnálatraméltó, ha hiányzik a "tiszta öröm" képessége valakiből, a saját életét szennyezi be. Ha nem változtat, egy idő után semminek nem fog tudni örülni (egy napig sem) örökké elégedetlen lesz, boldogtalan.

A "tiszta öröm " megvan eredendően bennünk, látható 1-2 éves gyereken még, ahogy felragyog az arca néha, de el lehet veszíteni, be lehet szennyezni. És (fiatalon) vissza lehet szerezni, ha megértjük ezt.

Ez szerintem nem gonoszság. A gimis évek alatt elérték a kedves tanárok a nagy versenyeztetési őrületükkel, hogy rossz szemmel nézz arra az osztálytársadra. Egy szemernyi pedagógiai érzék vagy emberismeret nem szorulhatott beléjük.

De a helyes hozzáállás az, ha leszarod a volt osztálytársadat magasan és folyékonyan. Koncentrálj magadra. Gratulálok a sikeres felvételidhez.

Én alapvetően jóindulatú ember vagyok, és toleráns, de megértem a kérdezőt, volt egy lány a gimnáziumban, aki hasonló "barátságban" volt a legjobb barátnőmmel, kitalált mindig valami dolgot, megúszta, barátnőmet szidták le helyette, kibeszélte a tanároknak, stb. Barátnőm is hülye volt és naiv, de nem érdemelte meg ezeket a dolgokat. És az a lány is mindig kedvezményezett volt, főleg egy férfitanárral volt jóban, neki minden rosszat kipletykált másokról, undorító volt. A fiúkat is állandóan átverte, akik fülig szerelmesek voltak belé.

Aztán egyszer ő i kapott pofont az élettől, csak nem elég nagyot, hogy magába nézzen. Én akkor örültem.

2-nek: jó az idézet, tetszik:).

Amióta végignéztem "A nevem Earl" c. vígjátékot, hiszek a karmában. Jelen esetünkben a bumeráng visszacsapott, úgyhogy nem vagy gonosz.