Van itt olyan, aki árvaházban, vagy nevelőszülőknél töltötte a gyermekkorát? Mit gondoltok, ez mennyire hatott a személyiségetekre, a jellemetekre, illetve a jövőtökre?

Szerinted mennyire hat valakinek a személyiségére, fejlődésére, jellemére egy lakásotthonban vagy nevelőszülőnél felnőni, a vér szerinti családja nélkül?

Mert szerintem nagyon meghatározó szerepe van.

17 éves vagyok, 7 éve nevelőszülőknél.

A "szüleim" alkoholisták voltak, "anyám" gyógyszerfüggő is. Szegények voltunk. Még tenni sem akartak ellene.

2 2,5 hónapig gyermekotthon. Nem volt szörnyű, de ne is szerettem.

A nevelőszüleim a úgy nevelnek, mint a saját gyerekeiket.

Mindig figyelnek a jegyeimre, egyek eleget, a barátaimra is(nehogy elkallódójak). Vigyáznak rám, mindet megkapok, szeretem őket.

A jövőmre mennyire hatott? Nagyon. Ha a szüleim élnének még biztosan egy terhes anyuka lennék valami idős pasitól és megelégednék a helyzetemmel.

A nevelőszüleim, viszont elérték, hogy akarjak valamit az élettől, többet akarjak.

A terveim között a föiskola is szerepel. :) saját ház, munka, nevelőszülő leszek.

Szóval igen. Megkaptam a sült galambom.