Mások, akik szintén elhagytátok az országot! Ti is érzitek amikor hazajöttök ezt a nyomasztó légkört? Mintha a magyar ember DIREKT azt akarná, hogy a másiknak rossz legyen. Nem könnyítik, támoghatják egymást, hanem elgáncsolják.

Az hagyján, de nem megyek három métert a Keletiben és máris csövesbe botlok, vagy épp olyan férfibe, aki obszcén megjegyzéssel illet - mindezt télen, nem is top-sort összeállítás van rajtam.

De nem kell ennyire előreszaladni, amint kinézek az ablakon ébredés után (éjszakai vonat), és látom a lepukkant romos-gyomos udvarokat meg a csupa szemét megállót, menekülnék vissza Svájcba.

Nem szeretek hazamenni, rossz a közlekedés (késik minden, de negyed órákat simán), az emberek fellöknek, beszólnak, vagy épp olyan búval béleltek, hogy halni lenne kedvem tőlük, stb.

Alig várom, hogy a párom vagy én megszerezzük a C permitet, és kinn maradhassunk végleg.

1-2 alkalommal megyek én is csak vissza évente, de pár éve már arra is rákaptam, hogy idegen helyeken csak németül beszélek. Egyszerűen azért mert még a legtöbb ember hozzáállása is más így az emberhez. Ha étterem, ha egy cukrászda, ha egy bolt, inkább látják az emberben a " gazdag németet " mint a " magyar prolit ". Szomorú, de ez van.

Igaz, családom is itt lett, szóval az is ideköt, feleségem viszont német. Egyenlőre úgy döntöttünk mindkét nyelvet tanítgatjuk a gyerekeknek, bár alapvetően németet használjuk többet, hisz mindenki azon a nyelven beszél itt. 5-10 év múlva majd talán megejtünk egy nagyobb MO-i kirándulást, arra jó lesz, megmutatni: Nézzétek, apátok innen szabadult.