Csak Budapesten nem ismerik egymást az emberek?

Mint ha csak magamat hallanám, 50 ezres városban élek, nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy ne botoljak ismerősbe, már nem is szeretek kimenni a lakásból :D

Mindenki ismer mindenkit, nem tudod elkerülni a közös ismerősöket.

Átérzem teljesen :D

nem értem, hogy hogyan tudsz összehasonlítani egy 1,7 milliós várost (+agglomeráció) egy 60 ezressel

ez nem Budapest sajátja a világ összes nagyvárosa ilyen

Nagyon furcsa dolog ez.

A szüleim tanárok voltak, apám közel 40 éven keresztül tanított egy budai 12 évfolyamos iskolában (általános + gimnázium), ahol sokáig volt egy bentlakásos nevelőintézet is a felsős általános iskolások egy részének, és egy kollégium budapesti gimikbe és szakközepekbe járó középiskolásoknak (utóbbiba tehát nem csak "saját" diákok laktak). Apám ötödiktől érettségiig tanított matek, fizika órákat, és a bentlakóknak ill. kollégistáknak délutánonként szakkört, és/vagy korrepetálást, amire épp volt igény. (Szerette is csinálni, persze a pénz se jött rosszul.)

Nem tudom, összesen hány tanítványa lehetett Budapestre kerülésétől a nyugdíjazásáig. De az tuti, hogy kamasz koromban utáltam "családilag" lemenni, pl. vásárolni a belvárosba, vagy kirándulni a Margitszigetre vagy a budai hegyekbe, mert olyan szinte soha nem fordult elő, hogy valaki oda ne jött volna hozzánk lelkendezni, hogy "tanár úr, de jó, hogy látom, mi újság...". Sokszor a Rákóczi út túloldaláról is átjött valaki, mert meglátta apámat, aztán ott topoghattunk negyed órát, amíg kiédelegték magukat. (Utána apám sokszor elárulta: fogalma sincs, hogy hívják az illetőt, és mikor is taníthatta.)

Anyám egy másik, jóval kisebb iskolában tanított, vele tán egyszer-kétszer fordult elő hasonló egész életemben, pedig együtt, egyszerre költöztek Budapestre.

Mi ebben olyan furcsa?

Hiába 60 ezres város, gondolom te csak egy relatív kis részét használod, és az emberek többsége a megszokott területén belül mozog. Más egy kisváros ahol átlátom az egész buszállomást, mindig ugyanaz a 20-30 ember vár az óránként induló buszra, mindig ugyanazokkal futok össze a hasonló napi rutinnak megfelelően.

Másrészt Pesten sem maradsz személytelen, csak ott sem mindegy hol, merre jársz. Például egyetemről vissza akármelyik kollégiumba csak ismerősök jönnek szembe az utcán, vagy nagyobb helyeken is sokszor összefutunk. De szinte napi rendszerességgel látok ismerős arcot metrón, villamoson, pedig 2-5 percenként tömve járnak.

Nem ismerhetsz milliókat, de azért Budapesten is előfordul, hogy megjegyezzük, hogy "kicsi a világ".

Mellesleg New York népessége több, mint 8 millió ember, majdnem annyi, mint egész Magyarország, és az is csak egy nagyváros. :-)

#7-ről jut eszembe:

Ismerős gyereke japán-mániás lett, olyan szakon is tanult tovább, végzés után boldog volt, hogy kimehetett dolgozni Japán fővárosába. Namost Tokió népessége vagy 13 millió fő, a Tokióval egybeépült agglomeráció az még 30.

Az ottani munkatársai nagyon kedvesen fogadták, kérdezgették, hol tanult, honnan jött.

Budapestről.

És ott hányan élnek?

Úgy kétmillióan.

Jajj de jó, akkor ott mindenki ismer mindenkit! --- mondták mindezt tök komolyan.