Pesten könnyebb barátokat találni, mint vidéki kisvárosban?

Ha szereted a rossz levegőt sok embert, közeli szomszédokat, akkor itt a helyed.

Esély több van barátokra,de ha csak mindennapi elfoglaltságod helyén szeretnél barátokat mint az egyetemen akkor itt sem lesz több.

Kérdező, én elhiszem hogy egyetemre jártál, és nyilván van egy vagy néhány egymáshoz közel álló terület amiben toronymagasan felettem állnál, de a kérdésed kissé leegyszerűsítő.

Egyrészt a "vidék" nem egy hely. És végképp nem homogén halmazmegjelölés. Vidék lehet egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei zsákfalú, ahol élnek 200-an, az átlagéletkor 50 felett van, és az össz infrastruktúra áll a kisboltból, a hentesből, a kocsmából, és a templomból. De vidéknek számít a budapestcentrikus felfogásban még Szeged is, ami a 3. legnagyobb város MO-n, ráadásul bőven van olyan magas szintű egyetemváros, mint BP.

Tehát eléggé változó hogy vidék alatt ki mire gondol.

És ugyan ez a helyzet Budapesttel is. Budapesten 23 kerület van, és méretileg, infrastruktúrában, épületekben, lakók összetételében, és lehetőségekben is teljesen más némelyik.

Budapesten pl vannak kerületek ahol még van az udvaron kerekes kút, földutak vannak. Persze nem gyakori de van ilyen rész is. Illetve ott van a borzasztóan zsúfolt, plakátokkal, neon reklámokkal, forgalmi dugókkal, külföldieknek árazott szórakozóhelyekkel teli belváros.

Az utóbbiról egy kis rövid jellemzést ide firkálok:

-Tömegközlekedésen ha kicsit is érzékeny vagy a hangos zenére, a hangos telefonálásra, a részegek, hajléktalanok közelségére, a másokra tekintettel nem levő emberekre, akkor meghalsz egy 30 perces villamosozás alatt agyvérzésben.

Az utasok fele nincs tisztában azzal hogy ne álljon se a leszállók se a felszállók elé az ajtóban, így legalább 6X kell minden egyes megállónál megkérned az előtted állót hogy "legyen szíves nem egy bunkónak lenni, és hagyja leszállni a másik 40 embert". Ezt persze fokozza az amikor telefonozik az illető, és közben zenét hallgat, magyarán azt se venné észre ha atomvillanás történne mögötte. Nem hogy a többi utas le- és felszállási szándékát.

-Ha már szóba került a telefon. A Budapestiek telefon nélkül meghalnak. Ez nem túlzás, ez tény. Ha egy metrón nincsen net, akkor már megy a hisztizés, mert nem tudja 3 percenként megnézni a totál változatlan fb adatlapját, vagy egyéb marhaságot.

Ha mész az utcán, akkor egyenesen úgy érzed magad mintha egy zombi filmben lennél mint túlélő. Mindenhol holdkóros, telefonjukba teljesen belemerült, megszállottan képernyőt nyomkodó idióták, akik simán elüttetik magukat egy kereszteződésen, miközben nagyban likeolgatnak. (volt már rá nem egy példa hogy a h*lyegyereket én rántottam vissza a villamossínről, mert épp a telefonját nyomogatta)

Ha pedig egy ilyen telefonzombi neked megy a járdán, mert már nem tudod kikerülni, akkor még te vagy a bunkó paraszt, hogy nem mászol fel a falra, vagy nem ugrasz ki az úttestre előle. A budapestiek már az agyukat se képesek használni az utcán, igazából furcsállom is hogy nincsenek minden napos gázolások ebből kifolyólag.

-Ha szereted a teljesen értelmetlen üzletek és boltok tömkelegét, ahol minden van, csak használati tárgyak nincsenek, akkor Budapest a te helyed. Konkrétan 5 kínait, egy közepes méretű tesco-t és egy 100 forintos boltot kellett végigjárnom ahhoz hogy találjak normális férfi pénztárcát. Ugyan ez a helyzet konyhai felszerelésekkel is, hacsak nem veszed meg 3X-os áron valami hipermarketben, az egyébként teljesen közönséges lábosokat. De szintén nem lehet találni normális ruhaboltot sem. Ha szeretsz kilométereket futkorászni, és fél napokat eltölteni alap cuccok beszerzésével, akkor irány pest.

-Na igen, ha már szóba jött. Tömegközlekedés egy végtelen tortúra. És közben élvezheted a sok szotyizó és hangosan hallgathatatlan zenét hallgató prolit.

-Rendszeresen szólogatnak be bárkinek. És ami irritáló, bámulnak. Még csak nem is titkon, sanda tekintetet vet a másikra...neeem...Akkora szemekkel bámulja néhány értetlen fejű nyugdíjas az embert, mintha földönkívüli lenne. Volt járat amiről ezért szálltam le, mert egyik oldalon épp méregetett egy pápaszemes, a másikon meg hallgathattam a mulatósra táncoló kolompár.

No, thanks. Inkább a következővel megyek.

-A kocsmák fogyasztói összetétele pedig már azelőtt elveszi a kedvedet hogy bemenj, mielőtt még belépnél.

A belvárosban másból sem áll a társaság mint mocsárrészeg külföldiekből, akik könnyen felszedhető magyar csajokra utaznak, illetve a szintén mocsárrészeg buta magyar csajokból, akiket egy drágább koktéllal megvettél aznap estére. Ja, bocs, kihagytam a véletlenszerűen feltűnő kolompár klánhoz tartozókat, akik vagy elkezdenek csoportosan cigit lejmolni tőled, vagy rá akarnak venni hogy billiardozz/dartsozz velük, és valamiben fogadjatok. Vagy simán csak beléd kötnek, mert mé' ne.

A kevésbé belvárosi kocsmák meg másról se szólnak mint hallgathatod ahogy két kőbányai felett ossza az észt a két kocsmafilozófus, persze nem sokat értesz belőle mert összesen van 5 foguk.

A könyvtárakban pedig ne próbálj ismerkedni, Budapesten mindenki siet, mindenki elfoglalt, mindenki csak a feladatainak él. Nincs senkinek se kedve, se ideje, se vágya random emberekkel ismerkedni, még akkor se ha normális az illető. Budapesten mindenki csak elszigetelődik, és átveszi a város beteges hiperaktív rohanási mániáját.

Evolúciós okokból minél népesebb egy város, annál magányosabbak a lakói. Az ember ugyanis territoriális állat. A megszokott útvonalát a saját területének érzi, és stresszként éli meg, hogy oda idegenek is bepofátlankodnak. Ahhoz, hogy ezt a folyamatos stresszt túlélje, tudat alatt tereptárgyakként kezeli az idegeneket. Nem néz a szemükbe, igyekszik észre sem venni őket, s ő maga is igyekszik észrevétlenné válni. (Ebben óriási segítség számára az okostelefon.) Egy faluban, ha valaki összeesik, azonnal ott terem pár segítőkész szomszéd, vagy akár távoli ismerős is. Egy nagyvárosban simán átlépnek rajta. Nem azért, mert kegyetlenebbek, mint a vidéki emberek, hanem mert a túlélési ösztön erre predesztinálja őket.

Mindazonáltal a fiatalok a világ minden táján fiatalok. Sokkal nyitottabbak az idegen fiatalok irányában, könnyebben ismerkednek, szereznek barátokat. A baj akkor kezdődik, ha nem tud velük azonosulni, mert valamilyen oldalról kilóg közülük. Vagy mert műveltebb, tanultabb, vagy mert mások az igényei. Ilyenkor természetes, hogy elvágyódik már környezetbe, más ingerek közé.