Szerintetek gáz ha én úgy érzem hogy Petőfi Sándor egy rendkívül túlértékelt költő, kinek költeményei inkább egy huszadrangu versíró költeményeivel vannak egy szinten?

Nekem Tóth Árpád volt a kedvencem. Emlékszem, sokszor volt olyan feladat, hogy volt egy külföldi vers, és sok magyar költő lefordította, és Tóth Árpádot mindig ki tudtam szúrni.

Petőfi az egyetlen, akit nem bírok. Olyan erőltetett volt. Emlékszem, mikor tanultuk a romanticizmust, a tanár azt mondta, hogy "önkéntesen elvonulnak a világ elől, aztán panaszkodnak, hogy senki nem érti meg őket". És ez annyira Petőfi. Olyan emos kis wannabe.

Legjobban úgy tudom elmagyarázni, hogy képzelj el egy könyben egy szexjelenetet, amit valaki olyan írt le, aki soha nem szexelt, csak elképzeli, hogy mi merre. Vesd össze olyannal, aki már szexelt és kész.

Petőfi az előbbi. Ady szenvedélyes, József Attila fájdalmát érzed, Petőfi... üres szavak. Minden más költőnél érzem, hogy kimentek a világba, éltek, valós érzelmeik vannak, érezték azt, amiről írnak. Petőfi meg durcásan ült, Fall Out Boy-t hallgatott és duzzogott, hogy mindenki oan goni.

Így vasárnap hajnalban jól felcsesztem magam Petőfin.

Nem gáz. Petőfi jó költő volt, de szinte az összes magyar költő jobb volt nála. József Attila, Ady...

Én az írókkal vagyok így. Örkény Istvánt sokan favorizálják, de szerintem pocsék író volt. Direkt végigrágtam magam pár művén, és egyik se tetszett. A Nők Lapjában sokkal jobb cikkek vannak, mint az ő egypercesei.

Ízlések és pofonok. Nem értek egyet, de semmiképp sem "gáz", hogy így gondolod. A művészek alapigazsága, hogy nem tetszhetnek mindenkinek: van, aki felmagasztal, más meg kontárnak tart.

Nekem Fodor Ákos, Ady, Arany és Reményik a kedvencem ("…és sokan mások"), ajánláshoz, emlékkönyvbe tőlük válogatok idézeteket.

József Attilától eret tudnék vágni -- őt soronként olvasnám, röviden: a képei szépek, megkapóak, a kész versek összhatása azonban nem az én világom. Ez van.

Petőfi elvonult volna a világ elől, miközben ott volt a sűrűjében? Írják az új történelemkönyvet? Nem minden pedagógus pedagógusnak való... :-)

Nem baj, ha valakinek nem tetszik, vagy más irányzat esetleg költő közelebb áll hozzá. Nekem Ady volt a kedvenc iskolás koromban (írásbeli érettségin ő volt az egyik, akit lehetett választani 14 évvel ezelőtt), József Attila költészete nagyon nem az én világom. Ettől még megvan az oka, amiért mind benne vannak a tananyagban, amivel természetesen haladni kell, mert nincs idő arra, hogy hosszasan elidőzzenek az iskolában 1-1 korszaknál vagy személynél. Ha valaki jobban szeretné beleásni magát valami ilyenbe, megteheti iskolán kívül, de az iskolában meg van kötve a tananyag. Nekünk középiskolában kiadtak egy rakás kötelezőt, én mindet elolvastam, mert szeretek olvasni, de volt, amire nem jutott idő érettségiig, így kihagytuk végül.

Petőfi versei kirángatnak olyan helyzetből is, amikor a szádig ér a szar.

Ha férfi vagy, légy férfi,

S ne hitvány gyönge báb,

Mit kény és kedv szerint lök

A sors idébb-odább.

Félénk eb a sors, csak csahol;

A bátraktól szalad,

Kik szembeszállnak vele...

Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,

S ne szád hirdesse ezt,

(...)

Szebben beszél a tett.

József Attila:

"Most temettük el szegény Kosztolányit

s az emberségen, mint rajta a rák,

nem egy szörny-állam iszonyata rág

s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,

honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,

fő-e uj méreg, mely közénk hatol –

meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…

Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,

de mi férfiak férfiak maradjunk

és nők a nők – szabadok, kedvesek

– s mind ember, mert az egyre kevesebb…

Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.

Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen

néz téged, mert örül, hogy lát ma itt

fehérek közt egy európait."

Nézd, ez ízlés dolga.

Neked olyan ízlés jutott, hogy nem tetszik neked Petőfi.

És olyan hazaszeretet jutott, hogy nem áldoznád életedet a honért.

A mai modernek már majdnem mind így gondolkodnak. Nem lógsz ki nagyon a sorból.

Nekem Romhányi a rímhányó a kedvencem. De Petőfit is nagyra tartom. És nem kell szeretnem ahhoz, hogy tiszteljem, és nagyra becsüljem.