Mi az, a tulajdonság ami teljesen kiborít egy emberben?

Értetlenség, hazugság, kétszínűség, de ami mindennél jobban kiborít, az az órákig tartó (nem tudom szebben mondani) b@$zakodás, szerencsétlenkedés, tökölés, tekintet nélkül a másikra. Gyűlölöm, ha órákat kell várni valakire, sőt egyáltalán már a pontosság hiányát is, például ha megbeszéljük, hogy háromkor valahol találkozunk, és cseszik szólni, hogy késik, én meg várok mint a hülye, mert pontosan érkezem, mert ez olyan, mintha telibe $z@rná egyrészt, amit megbeszéltünk, és ezzel együtt engem is. Ki tud kergetni a világból, ha nem fogják fel, amit mondok, vagy juszt is félreferdítik.

Viszont ami a leginkább kiakaszt mind közül: ha egy adott helyzetben igazam van, és meghazudtolnak (hozzá kell tenni, hogy ha én tévedek, akkor elismerem, és nem követem el a másikkal szemben azokat a dolgokat, amiket magamnak se kívánnék).

A beszolos, kifaggatos, magánéletemben turkálo embereket, ha ez pont ellenkezo nem, akkor a tetejébe fel is akar szedni.

A rosszmáju, pletykás emberek, akiknek az az öröme ha neked rossz.

Ha hülyének néz.

Meg ha ilyen "alap paraszt". Nem nagy dolog, de egyszer beszélgettem egy kollégával villamosmegállóban, csokit evett, és csak úgy szélnek eresztette a csokipapírt. Vagy ha nem teszi a szája elé a kezét köhögéskor, tüsszentéskor. Szerintem ezek sokat elmondanak egy emberről.