Ez pszichopata jellemre vall vagy csak szimplán ilyen természet vagyok?

#3 El képzelni el tudom a másik helyzetét,de érzelmileg beleélni nem tudom magamat egyáltalán. Sokszor tök rossz amikor valaki nagy vehemenciával mesél valami én meg csak fapofával hallgatom mert nem tudom érzelmileg beleélni magam abba amit mond. Szorongani néha szoktam,de rendszerint csak hülyeségeken,jelentéktelen dolgokon. Ha megbántok valakit az csak akkor zavar ha hozzám közelálló személyről van szó,de ha idegen akkor szívbaj nélkül elküldöm a búsba úgy hogy még csak meg sem bánom. De kifejezetten lelkiismeret furdalásom lenne az abszolút nem jellemző. Emlékszem amikor kicsi voltam és mondta anya hogy menjek be a szobámba és gondolkodjak el azon amit csináltam,akkor nem éreztem úgy hogy el kellene bármin is gondolkodnom,egyszerűen csak egy kis idő múlva kijöttem a szobámból és bocsánatot kértem,mert tudtam hogy akkor tovább játszhatok,de valójában nem bántam meg amit csináltam.