Hogy lehet kezelni azt, ha ismeretlen lányokkal beszélve kb 20 perc után már furcsa dolgokra gondolok?

Azt vettem észre, hogy ha mosolygós kedves élettelteli lányokkal beszélgetek, akkor egy idő múlva azt veszem észre, hogy arra gondolok milyen jó lenne ha átölelne szorosan, simogatna, puszilgatna engem, megmasszírozná a vállam, bátyjává fogadna, minden körülmény között szeretne engem.

Nem igazán van alkalmam emberek között lenni, teljesen más vagyok, mint ők és mégis ez bennem van. Hiányzik nagyon, hogy tényleg szeretve legyek azért, aki vagyok és nem lecs***ve vagyok ha van valami problémám, amitől kikészülök és bepánikolok.

Tudom, hogy nem szabadna bepánikolnom mert elvileg felnőtt férfi kéne legyek, és fogalmam sincs miért vannak a 17-27 éves lányok ilyen hatással rám. Olykor még sírógörcs is kerülget, de soha életemben nem tudtam sehogy kiadni és csak elfojtottam, amikor meg ki akarnám adni, akkor meg már nem megy. Egyáltalán mi ez az egész?