Miért lett az sok ember mániája, hogy egy 22-24 évesnek nem kellene már otthon laknia, és egy 16 évest már ne a szülei tartsanak el?

Nem provokálásnak szánom a kérdést, de egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mi ütött sok emberbe, pláne a szülő-gyerek témakörben.

Aki 22-24 éves létére is még otthon lakik, az egyből kolonc a szülei nyakán, mamahotel, milyen gáz, hogy még a szülei nyakán él, ideje lenne elköltözni, takarodjon albérletbe még akkor is, ha pénzügyileg totál nullán lesz, stb.

De ez a kérdés már kiverte a biztosítékot:

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

Sok embernek a gyerek ennyire koloncnak és tehernek számít? Legközelebb meg az lesz, hogy elküldik a 6 évest dolgozni, nehogy már a szüleinek kelljen megvenni az iskolakezdéshez a tankönyveket meg mindent, ne élősködjön a 6 éves a szülei nyakán?

Ti mit gondoltok erről a jelenségről? Vagy csak engem háborít ez fel?

Miért vállal egy olyan ember gyereket, akinek a gyereke mihelyst betölti a 16-18 éves kort már egyből átlényegül egy a szülők nyakán élősködő kolonccá?