Normális, hogy én így látom a dolgokat?

Senkinek sincs mesébe illő élete, mindenkit aláznak meg/csapnak be/döngölnek a földbe jópárszor élete során, és csak döntés kérdése, hogy mit kezdünk ezekkel a tapasztalatokkal.

Igen, vannak emberek, akik csak azért bunkók másokkal, mert félnek, hogy kihasználják őket, ha kedvesek, mások meg azért, mert nem akarnak gyengének tűnni, megint mások meg azért bántanak másokat, mert örömüket lelik benne. Egyik sem normális. Mindenki, aki rosszindulatú, tisztába van vele, hogy ezzel árt másoknak (ami ugye még több s..ggfejt eredményez) de nem érdekli őket, mert a saját igényeiket teszik mindenki más elé.

Nem értek veled egyet, nem kifogás a nehéz gyerekkor és a korábbi bántalmazások arra, hogy másokon vezesse le az ember a sérelmeit. Pléne nem a mai világban, ahol minden sarkon lehet jó terápiát találni, ami segít a traumák feldolgozásában. Ócska kifogás régi sérelmek mögé bújni - és ezt olyan emberként írom, akit súlyosan bántalmaztak egész gyerekkorában.

Az embert a cselekedetei határozzák meg, nem a gondolatai. Ha az illető úgy dönt, hogy egy önző s-ggfej lesz és aként is kezel másokat, akkor teljesen mindegy, ha valójában egy meg nem értett kis mimóza. Teljesen lényegtelen, mit gondol, ha az ellentétes azzal, amit tesz.

Normális, mert a tiéd is csak egy vélemény. És normális, hogy van véleményed. Az más kérdés, hogy a tények nem így néznek ki.

Rengeteg rossz embernek teljesen normális gyermekkora volt. Pl. engem és a tesómat ugyanúgy neveltek, ugyanabba az iskolába jártunk, ugyanabban a környezetben nőttünk fel. Ő egy rosszindulatú ember lett, én nem. Meglopta a szüleinket is, én sosem tennék ilyet.

Az a helyzet, hogy valamennyire a genetika is ad egy alapot. Pl. valamelyik gyerek elevenebb, valamelyik nem. Van, aki genetikailag agresszívabbnak születik. A szociopaták nagy része is a genetikának köszönheti azt, hogy olyan, amilyen. És semmi bámulatos nincs a magas arányukban, mivel nem magas.