Miért van az, hogyha valaki halálhírt közöl, sír, vagy én közlök halálhírt, akkor elmosolyodom, pedig eléggé megviselnek ezek?

Van egy nagyon hülye tulajdonságom, amit még beidegződésnek sem mondanék, mert nem betanult dolog, hanem totál akaratlan, ösztönös. Amikor valakivel halálhírt kell közölnöm, akkor valamiért mindig elmosolyodom, és nem értem, miért? Már kiskorom óta... Ugyanez van, ha valaki elsírja magát, vagy nekem közölnek halálhírt olyanról, aki közel állt hozzám? Miért van ez, mitől van ez a téves tudattalan cselekvés nálam? Miért mosolygok, amikor szomorú vagyok? Már kiskorom óta foglalkoztat, miért van ez... Hallottam már más olyan emberről, akinek szintén ilyen panaszai vannak, de róluk sem lehet tudni, miért van ez...