Kisfiú koromban mindig vidam es jokedvu voltam most meg mar sosincs jo kedvem se baratno se egy haverom nincs hogy lettem en ilyen?

Csak tippelni tudok. Kevés az info, nemkülönben nem vagyok szakember.

Talán egy irreálisan magas mérce alapján vetsz számot magaddal, és ez hangol le. Gyanítom, kisfiú korodban is munkanélküli voltál, és akkor sem volt barátnőd. Persze akkor még ez nem volt elvárás sem mástól sem magadtól. Lehet kialakult benned egy önbüntető mechanizmus, hogy mivel ezt nem tudod teljesíteni, ezért az sem jár neked, hogy jól érezd magad, vagy elmenjél valahova szórakozni. Pedig kellemes elfoglaltságot lehet találni; egy hobbiból még akár munkalehetőség is lehet, ha magas szintre fejleszted. Igaz, nem érdemes az alapján választani, hogy majd "ez és ez" lesz belőle, ha nem a következő lépésre figyelsz, hanem egy nagyon távolira, akkor úgy tűnhet, hogy túl magasan van a léc.