Miért akarnak sokan pszichológusok lenni?

Mert magukat akarják gyógyítani. Nem vicc :-)

De ne keverjük a pszichológust a pszichiáterrel, nagyon nem egy lapon vannak: a pszichiáter súlyos pszichés betegeken próbál segíteni, akik ön - vagy közveszélyesek is sokszor, pszichopaták, skizofrének stb stb. Ismerek több pszichiátert is, egyik se normális: egyszerűen nem tudják (mert nem is lehet) nem átvenni betegeik panaszait.

Nézd meg a Hatodik érzék című filmet: eléggé sarkosítva, de betekintést nyer egy gyermekpszicológus mindennapjaiba. Elég kemény az első pár perc, pont, mikor megöli a dokit az egyik volt betege, akin nem tudott segíteni. Most erre lehetne mondani, hogy persze, ez csak egy film, de ilyenek a valóságban is simán lehetnek, nagyon kemény szakmák ezek és hosszú éveken keresztül képzik őket. Semmi pénzért nem lennék pszichológus, pláne pszichiáter nem, mert én nem tudnám függetleníteni magamat a pszichés betegek bajaitól. Erre egy olyan idegzetű ember idegei simán rámehetnek, embert próbáló dolgok ezek. Nem tudom, egyáltalán szűrik-e, hogy aki ilyen szakokra jelentkezik, emberileg, idegrendszerileg, fizikailag alkalmas-e mindazon dolgok elviselésére, amit majd el kell viselnie.

Emlékszem anno nálunk is a fél osztály pszichológus akart lenni (nem tagadom, én is) főleg azért, mert sok tinit vonz a depresszió, a skizofrénia, meg az egyéb hangzatos mentális betegségek. Mármint ne érts félre, a VALÓS mentális betegségek nem vonzzák őket, csak az a romantikus, és rendkívül esztétikus kép, ami a neten terjed ezekről a betegségekről.

Pl a pszichopatákról legtöbbször Harley Quinn és a Joker jut eszükbe, a depresszióról meg valami ilyesmi: [link]

[link]

És mivel a tini kor mindenki számára elég húzós, ezért úgy érzik, hogy azonosulni tudnak ezekkel az őrült - de mégsem őrült dolgokkal. Ezek alapján kifejlődik bennük egy bizonyos érdeklődés az elme és az "őrület" iránt, és behatóbban akarnak vele foglalkozni, és segíteni másokon.

Persze a nagy átlag még időben rájön, hogy bár az emberi elme hihetetlenül érdekes szerkezet, a mentális betegségek messze nem olyan szépek, mint aminek képzelik őket, ráadásul ez az egyik legnehezebb szak, szóval valami mást választanak.

Misztikusan hangzik, - pedig a pszichologus is ugyanolyan ember, mint bármelyikünk. Sok ember hajlamos elhitetni magával, hogy egy pszichologusnak "hatalma van" felette, - hiszen "belelát a veséjébe is". Szerintem külön tanítják a pszichologusoknak, hogy a saját érdekükben tanulják meg a dolgokat határozott, egyenes vonallal elhatárolni egymástól. Olyan dolgokat, mint "Az Én",... "A Te"... "Az Ők"... A "mások",... Probléma és álprobléma. Külső világ, belső világ... Hit és valóság, - és a fene tudja még mi minden.

Mindenesetre saját - és nem is kicsi - felelősségük, hogy ne keverjék össze a munkát a magánélettel. Ne elemezgessék saját magukat. A lényeg, hogy csalóka a vélt "felsőbbrendűség", mindössze misztikussá teszi a tudományukat a speciális mivolta, de semmivel sem misztikusabb, mint egy titkosszolga, vagy egy bevetési alosztály minden nap terepen ügyködő tagjaként tevékenykedni, vagy akár "csak" darukezelőként keresni a mindennapi betevőt. A darusoknak például félelmetesen jó a térlátásuk és megannyi szabványt kell ismerniük napi szinten, fejből, - ha hibáznak, lehet bevonulni a börtönbe (amennyiben a hiba emberi életet követel).

Lehetne sorolni, de nincs értelme.

Lehet az is, hogy "divat" manapság ezt a pályát eröltetni, - jól hangzik!

Tanulni pedig sokat és rendszeresen kell, - a pszichologia sem állt meg 1715. június 4-én, (- folyamatosan újabb és újabb felfedezéseket tesznek, publikálnak, bizonyítanak, cáfolnak, és ezekben fontos a naprakészség szerintem).

Kevés munka,

alacsony felelősség(nagyon nehéz vagy lehetetlen bizonyítani amikor ártanak)

sok pénz

meg sokan szeretnek uralkodni másokon és arra nagy teret ad

meg a saját mentális problémájukat szeretnék megoldani