Mostanság fogalmazódott meg bennem, hogy az élet egyszer véget ér és megszűnünk létezni, de az történet megy tovább. 19 éves vagyok(F), de csak most éreztem meg a súlyát és, hogy egyre közeledik az a bizonyos halál, ami sajnos mindenkit érint. Nagyon rossz érzéssel tölt el, hogy tudom valamikor már nem fogok létezni, és elfelejtődök. Sajnos Istenben nem hiszek, hogy a túlvilág megnyugtasson. Céljaim természetesen vannak, de a tudat, hogy egyszer meghalok és nem fogok tudni gondolkodni, mozogni, LÉTEZNI gyakran sírás közeli állapotba hoz. Úgy 1-2 hete kezdődött ez az egész, valami tanács ezzel kapcsolatban? Vagy majd simán elfelejtődik? Jelenleg tartós, boldog párkapcsolatban élek, és nagyon rossz belegondolni, hogy valamikor nem tud majd valamelyikünk a másikhoz szólni. Elnézést, ha nem összeszedettek a gondolataim, de nagyon feldúl ez a téma.
Én 16-17 éves voltam amikor realizálódott ez bennem, de a mai napig félelemmel tölt el ha belegondolok. Nehéz elfogadni de nincs más lehetőség mint beletörődni mint ahogy mindenki más. Ne stresszeld ezen magad inkább arra koncentrálj hogy amíg élsz érezd jól magad és cselekedj úgy hogy azt később nem bánod meg. Aztán mikor eljön az idő úgy halhatsz meg hogy büszke vagy az életedre amit leéltél és jó volt élned. 20/F
2017. jún. 12. 04:19
Hasznos számodra ez a válasz?
2/12 anonim válasza:
,,Aztán mikor eljön az idő úgy halhatsz meg hogy büszke vagy az életedre amit leéltél és jó volt élned." - Ez sajnos túl egyszerűnek tűnik. Én többet látok az életben, minthogy végigélem boldogan ha már megszülettem. Pénteken annyira berúgtam, és az elmúlt időkben amikor ennyire lerészegedtem fél év alatt 2x, halálközeli állapotba ittam magam. Magyarán annyira rosszul voltam, hogy azt hittem meg fogok halni. És tudjátok mire gondoltam? Nem érdekelt. Arra gondoltam, hogy ha most eljött az ideje, hát történjen meg. Szerintem nem félelmetes. Szerintem az élet félelmetesebb. Félelmetes, hogy fel tudjuk tenni ezt a kérdést, de nem tudhatunk eleget. Nem vagyunk állatok akik csak beleolvadnak a létbe öntudat nélkül, ennél mi már többet tudunk, de nem is tudhatjuk mi történik velünk. Ha az összes gondolatod illúzió, ha minden emberi kapcsolatod csak emlékképek, gondolatok szövevénye, tulajdonképpen illúzió, akkor mi marad? Ki marad? Te? És te mi vagy, anélkül amit kaptál a világtól? Ha minden gondolatod arra épült, amit az évek során kaptál akkor te mi vagy? Iszonyatos magányt érzek, ha ebbe jobban belegondolok.
2017. jún. 12. 04:28
Hasznos számodra ez a válasz?
3/12 anonim válasza:
Az életnek az az értelme, hogy élvezd, ne pedig a halálra gondolj. Az már más kérdés, hogy úgy hogy lehet élvezni, ha az életed felét végigtanultatni, a másik felét meg végig dolgoztatni akarják.
2017. jún. 12. 05:51
Hasznos számodra ez a válasz?
4/12 anonim válasza:
Azt az érzést, amit leírtál először kb 6-7 éves koromban éreztem. Én hiszek Istenben, próbálom úgy tengetni a napjaimait, hogy a jóra törekszem és jó dolgokat vigyek végbe, de nem egy túlvilági jutalom reményében, hanem, mert a szívem mélyén így érzem helyesnek. Hogy mi értelme az életnek? Erre minden nap más és más választ tudnék adni. Most azt válaszolnám: hozzuk ki a legtöbbet abból, mi megadatott, törekedjünk a jóra, úgy hogy nem gázolunk át másokon.
2017. jún. 12. 05:53
Hasznos számodra ez a válasz?
5/12 anonim válasza:
en orulok neki hogy meg fogok halni, sose szerettem elni, ha nem letezne a halal na en attol bolondulnek meg.
2017. jún. 12. 06:13
Hasznos számodra ez a válasz?
6/12 anonim válasza:
Csinálj valami olyat, hogy emlékezzenek rád!
2017. jún. 12. 07:04
Hasznos számodra ez a válasz?
7/12 anonim válasza:
Az eddigi hozzászólók fiatalok, én viszont 70 körüli vagyok.
Úgy érzem, nem múlok el nyomtalanul, vannak gyerekeim és unokáim. Nem felejtődöm el, benne leszek a szokásaikban, a mozdulataikban, a nevetésükben, stb. és ez így van jól!
2017. jún. 12. 07:09
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 anonim válasza:
Ez egy nagy kérdés, mindenki erre szeretné megkapni a választ. A hívők főleg Istennél keresik, a nem hívők a gyerekeikben és az élet élvezetében próbálját megtalálni. A legtöbben kábítjuk magunkat valamivel, hogy minél ritkábban kelljen rágondolni. Mert végül a gyerekünk is meg fog halni, és az ükunokánk már biztos nem fog ránk emlékezni. Egyébként is gyenge vigasz, ha valaki pl. híres volt és pár 100 év múlva még emlékeznek rá, őt a sírban az már nem fogja érdekelni.
Olyan választ kell találnod, ami személy szerint téged megnyugtat. Egy egész életet le lehet úgy élni, hogy az anyagi dolgokkal foglalkozol, vigyázol az egészségedre, barátokat szerzel, utazgatsz. De ha neked ez nem elég, mélyedj el a spiritualitásban. A vallások a szubjektív megtapasztalásokra koncentrálnak. Arra tanítanak, hogyan távolítsd el magadtól a negatív gondolatokat, és függetlenítsd a belső békédet a külső körülményektől.
2017. jún. 12. 08:37
Hasznos számodra ez a válasz?
9/12 A kérdező kommentje:
Koszonom az eddigi valaszokat! Kicsit at tudtam gondolni, de igazabol meg mindig felelemmel tolt el,lehet ha sikerul elernem valamit az eletben, akkor ez megvaltozik, gondolok itt pl a csalad alapitasra, igazabol engem az keszit ki, hogy a gondolatom es a szemelyisegem elveszik, es azt sose tudja mar senki se visszahozni, na meg persze az emberi kapcsolatok
2017. jún. 12. 09:17
10/12 anonim válasza:
Én nem a saját halálomtól félek hanem a szeretteimétől. Sokkal nagyobb rettegéssel tölt el, hogy őket elveszíthetem mint a saját halálom gondolata.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: