A punkok/gótok/hozzájuk hasonló emberek nem félnek, hogy nem találnak munkát?

sajnos még mindig ott tart a társadalom, hogy a külső alapján ítélkeznek. Elismerem, vannak bizonyos munkahelyek, ahol érthető a külső "megszabása" egy bizonyos mértékben (vendéglátás, vagy bárhol, ahol közvetlenül ügyfelekkel, emberekkel dolgozol), bár személy szerint én ezeknél se szabnám meg a külsőt. Engem pl nem zavar, ha egy piercinges, agyontetkózott pincér hozza ki a kajámat, orvos vizsgál meg a rendelőben, vagy egy hasonló recepciós fogad egy szállodában stb. Nekem speciel szimpatikusak is, ha nem "divatbaromságokkal" vannak televarrva, hanem ha rákérdezek egy adott tetkóra, annak meg tudja mondani a jelentését, azt, amit számára személyesen jelent, illetve az élmények, események, korszakok az életében, amik kapcsolatba hozhatók vele. Mert ilyenkor van értelme. A pl nonfiguratív "r1b@nc-rendszámtól" agyf@$zt tudok kapni, de szíve joga azt is viselni bárkinek.

Ezen felül személyes tapasztalat, hogy az ilyesmi "zord" külső általában egy végletekig nyugodt és megbízható embert takar.

Amiket a kérdésed kifejtésében írtál, azoknak a nagy része nettó baromság. Miért lennének műveletlenebbek? azért, mert nem egyenmajmok, és nem akarják magukat a társadalom által állított határok közé szorítani? Hülyeség. Írom mindezt úgy, hogy nekem se tetoválásom, se testékszerem nincs, én egyéb módon intézem az önkifejezést. ellenben általában melírozott a hajam (tudom, nagyon 90-es évek, meg egyesek szerint "b*z1s, de nem érdekel), ugyanúgy öltözködöm, mint 16-17 évesen, üvölt mindig az autómban a zene, teszek a normákra meg a protokolra, mert úgy élek és viselkedek, ahogy nekem az jó, és szándékosan senkinek sem ártok, és senkit nem bántok meg (még akkor sem, ha k**vára megérdemelné). Elmúltam már 30, de ez se a megjelenésemen, se a viselkedésemen, életfelfogásomon nem látszik, kizárólag a jogsimban, meg a személyimben. Mindemellett családapa vagyok, két munkahelyet csinálok párhuzamosan, az agyamat szétmelózom, de ragaszkodom hozzá, hogy "nekem senik ne mondja meg", illetve, hogy "majd én azt tudom". Ez vonatkozik az életem minden szegmensére.

Szerintem egy része ezeknek a különcebbül öltöző embereknek olyan téren is különc, hogy nem ilyen klasszikus melókban gondolkodik már kiskora óta sem. Ha vki pl. magánvállalkozásba kezd, tetoválószalonba megy dolgozni (pl. van ilyen távoli ismerősöm), nem konzervatív tv-be/rádióba/magazinhoz-újsághoz megy dolgozni, zenekarnak dolgozik (sofőr, roadie, szóval nem feltétlenül a zenekar tagja), rétegboltba megy eladónak, divattervező lesz, grafikus-dizájner, lemezkiadónál dolgozik, stylist stb... ők nem fognak ettől félni.

A többi, aki kb. csak divatból ilyen, de lelkületileg nem, na az fog igazából szívni. Kivéve, ha olyan dolgai vannak, mint a punkhaj meg a kihúzott szem, mert azt 5 percen belül konformmá lehet tenni (hajvágás, sminklemosás), kivehető piercing úgyszintén. Ha még van esze az ilyennek, akkor mielőtt elvégzi a gimit, rájön, hogy ahova akarna menni (pl. iroda), oda ez nem buli, és levágatja a haját, és mondjuk a tetkóira húz egy hosszú ujjú inget, és ennyi (nálunk az évfolyamtárs osztályban volt rengeteg rocker és punk, ezek közül kb. a 90% konszolidálódott 18-20 éves korára, és mindnek van rendes, normálisan kereső munkája).

nekem eddig még senki nem szólt a színes hajam miatt

tetkóm és piercingem viszont nincs

Tegyük hozzá: nem vagyok punk/goth/emo/stb.

A kérdésed viszont meglehetősen provokatív és előítéletes.

"Tapasztalatok alapján annyira azért nem műveltek"

Lehet, hogy most számodra meglepő dolgot mondok, de a stílus nincs összefüggésben sem a szellemi, sem a kommunikációs képességekkel. Ha te azt tudnád, hogy hány általad lenézett, "alternatív" külsejű ember van, aki helyből ripityára verne akár kommunikációban, akár tudásban... ezek ugyanis a külsőtől független adottságok. Ismerek olyan punkot, aki egy ismert telekommunikációs vállalatnál informatikus. Sőt, piercinges építési vállalkozóval, meg fültágítós üzletkötővel is találkoztam már. Egyik sem tűnt egy agyhalott csürhének. Ugyanígy, attól, mert valaki tök átlagosan néz ki, még sem az IQ-ja, sem a szaktudása, sem a kommunikációs képessége nem lesz jobb.

"Ők nem félnek attól, hogy nem fognak munkát találni és hajléktalanként végzik?"

"vagy ennyire nincs életcéljuk?"

Értem én, hogy a gyűlölet és a lenézés beszél belőled, de azért ennyire nem kéne messzire menni. Mi köze a stílusnak az életcélhoz? Megint két tök független dolgot mostál össze. És ha netán tényleg valaki azért nem kap meg egy állást, mert nem tetszik a pofája egy munkáltatónak, attól még nem fogja csövesként végezni. Ha már ennyire a szíveden viseled embertársaid sorsát, inkább a 12 évesen már a tanulásra magasról sz..ró, 14 évesen már részegen fetrengő deviáns gyerekekért kellene aggódnod, tudod, azokért, akik legfeljebb csak melegedni járnak az iskolába. Őket kicsikét jobban fenyegeti a nincstelenné válás veszélye.

"Nem esik le nekik, hogy társadalmon belül élnek?"

Neked nem esik le, hogy egy társadalomban élünk, és nem a már-már fasisztoid, egyéniséget mellőző álmodban.

Egyébként miért csinálják? Mert ad1. nekik ez tetszik, ad2. egy minimálisan is normális egyént rohadtul nem zavar, hogy kinek milyen a frizurája, vagy mivel díszíti a testét. Oké, van, akinek nem tetszik. Nekem se tetszik se a tetkó, se a piercing, a fültágító meg egyenesen taszító, de ha másnak ez tetszik, miért nézném ezért le? Nekem attól nem lesznek fájdalmaim, nem lesz rosszabb az életem, hogy X idegen - vagy akár ismerős - tarajt vagy szemöldökpiercinget hord. És ha egy kicsit kimozdulsz ebből a fene mód nárcisztikus világodból, akkor könnyen beláthatod, hogy másnak meg lehet, hogy pont az nem tetszik, ahogy te öltözködsz. Vagy ahogy én. (Mert attól, hogy valakinek rövid haja van és nincs testékszere, még nem biztos, hogy mindenkinek tetszik.)

"Személy szerint nincs bajom ezzel a külsővel"

De. Legalább ne hazudj. :) Lenézed, szidod őket, és akkor benyögöd a mágikus "nekem ám semmi bajom velük" bullshitet. Aha... :D

"Ismerősöm is ebbe a kategóriába tartozik, fültágító, tetoválás, piercing, színesebbnél színesebb haj, most pedig 400Ft-os órabérért vállal el munkákat, mert nem talál mást."

Gyanítom, hogy ha öltönyös-nyakkendős, tüsi hajú "mintaember" lenne, akkor sem hívná a Harvard professzornak, de még csak vezérigazgatónak sem neveznék ki sehol, és ugyanígy 400 Ft-ért robotolna. Rájössz, hogy vajon miért? ;-)

Tudod, vannak tényleg olyan helyek, ahol szigorú előírások vannak a külsőre. Ezen munkahelyekre nyilván csak azoknak van esélyük bekerülni, akik ezeknek a - legtöbbször szigorú - feltételeknek megfelelően néznek ki. Engem például nem valószínű, hogy egy konditerem is alkalmazna recepciósnak, mivel a testalkatom eléggé távol áll attól, ami az ő imázsukba beleillene. De mondjuk az OTP-be se vennének fel dolgozni, ha közölném, hogy márpedig én nem fogok minden nap öltönyt hordani. És nem is fogok, mert számomra az nem komfortos, nekem pedig számít, hogy jól érezzem magam. Persze, a szükség törvényt bont, ha éhhalál kérdése lenne, akkor természetesen inkább alkalmazkodnék a feltételekhez, de ameddig megtehetem, addig tekintettel vagyok a saját kényelmemre és stílusomra is. De attól, hogy bizonyos munkakörökbe akár az alkatom, akár az öltözködésem miatt nem, vagy csak feltételekkel alkalmaznának, attól még nem lettem sem csöves, sem céltalan. Sőt, a fizetésemre sem panaszkodok. Igaz, hogy vannak, ahol fontos a külső (általában azon munkakörök, ahol közvetlen kapcsolatban kell lenni az ügyfelekkel), de van, ahol teljesen hidegen hagyja a munkáltatót, hogy az alkalmazottjának milyen színű a haja, vagy van-e karika az orrában.

(És csak zárójelesen jegyzem meg: a közmunkások, útépítő munkások, rakodómunkások zöme NEM tarajos, fültágítós, agyonszegecselt, sminkelt fazon...)

A 7es a szívemből szólott, gyakorlatilag megtoldotta az általam írt 4es hsz-t.

A célokról meg annyit, hogy mindenkinek más a célja, nem feltétlenül a futószallagon fosott megjelenésű, öltönyös menedzser. Nekem pl az életcélom, hogy sofőr legyek, és sok millió km-t tudhassak magam mögött baleset nélkül, és lehetőleg a hátra lévő max 60-70 évemben ne kapjak totális agyf@$zt, beérem egy kicsivelis (nem nagy életcél, de ez van). Nem egy kifosott egyenmajom vagyok, mindig úgy nézek ki, ahogy az nekem jó. Már egy ideje az elvárásokat, normákat se követem vakon, mert voltak események az életemben, amik által megtanultam, hogy az élet mocskos rövid, de még rövidebb is lehet. És mi vagyok? Taxis. Egy sofőr, semmi több. De lehetek még az életem során furgonos, kamionos, bármi, csak a "balegyben" üljek, ez a lényeg. Vihetném többre is, mert az eszem megvan, művelt vagyok, szakmám (2db), diplomám, nyelvvizsgám van, de én már elértem a célomat azzal, hogy hivatásos sofőr lettem. A végzettségeimre se túl nagy erőfeszítéssel tettem szert, mert ha akarok akkor gyorsan tanulok, de már nem akarok, köszönöm

Azt hiszem az #5-ös megmondja a tutit! :D

Akik tényleg úgy érzik hogy nekik való ez az extrém világ,és teljesen öntudatosan,semmi megbánással csinálják,nem divatból,azoknál egyáltalán nem cél a munkahely miatt alábbadni,egész életükben olyan munkát akartak ami ezt megengedi. Pl zenész,grafikus,tetováló stb.

Én pl egy ilyen ember vagyok. Sosem volt kétségem afelől hogy jól teszem-e azt amit teszek,és legtöbbször élveztem is az emberek megrökönyödött tekintetét a lila hajam láttán.

De vannak olyanok is,akiknek tényleg semmi ambíciójuk,és később meg is bánják a tetkót meg a fültágítást.

Volt egy barátnőm akinek megtetszett a stílusom,és ő is elkezdte tágítani a fülét meg szinesre akarta festeni a haját. Végül a hajfestésből nem lett semmi,mert a szülei parancsolnak neki,a tágítót is rejtegette mindenki elől,majd egyszer kivette,és lemondott az egészről.Tehát,ez sem való mindenkinek.