Rossz ember vagyok, ha nem embereknek (gyerek alapítványok pl) adományozok pénzt, hanem állatoknak? 22/L

Nem vagy rossz ember, de ez a kérdés nem nagyon vezet előre.

Akármilyen adományozásról legyen is szó, tudatosítani kell magunkban, hogy:

1. nem tudunk eleget adni; soha;

2. az, hogy ki-mi mennyi szenvedést/adományt „érdemel”, nem mérhető objektíven;

3. mindig lesznek olyanok, akik más szempontokat figyelembe véve „jobban” megérdemelték volna azt az összeget;

4. ha az intézmény, amelyik az összeget kapja kitűzött céljától függetlenül tisztességesen, megbízhatóan és felelősen használja fel a pénzt, akkor az adomány jó és hasznos helyre került, és ennél többet nem is nagyon remélhetünk.

Feltételezvén, hogy adózásról van szó (ha mégsem, akkor bocsánat, a következő pár bekezdés tárgytalan):

Az alapítványi 1% csak a fele az adható adományoknak. A másik 1% *mindenképpen* emberek megsegítésére fog szolgálni. (Vagy egyháznak megy és [elvileg] ételosztástól kezdve átmeneti szállásig bármi lehet belőle, vagy a Nemzeti Tehetség Programhoz kerül, amiből fiatalokat támogatnak és ösztöndíjakat finanszíroznak.) Ha rendelkezel erről a százalékról, akkor elkönyvelheted magadban, hogy te már adtál pénzt emberi élőlények számára. Pont.

Az 1% (sőt, 1+1%!) újratermelődik. Egy év múlva újra el lehet dönteni, hogy ki kapja. Ha kételyeid vannak, akkor a következő évi adomány mehet átláthatóbb szervezetnek, az azutáni pedig még betegebb gyereknek, az az utáni meg nagyobb családnak, majd súlyosabb betegségre, majd még súlyosabb betegségre, majd annál is súlyosabb betegségre, és így tovább. A jövő évi adományodból még egy fél forintot sem költött el senki.

Én speciel: Az egyházi százalékomat egy olyan felekezetnek szoktam adni, amelynek ugyan nem vagyok tagja, de a saját szememmel látom, hogy igenis időt és kapacitást fordít a szegényekre. Az alapítványi százalékomat pedig egy állatkórháznak, és még csak nem is azért, mert annyira szeretem az állatokat, hanem mert ez az intézmény gyakorlatilag szimbiózisban él az én Isten háta mögötti kis szülőfalum mikrorégiójának turisztikai lehetőségeivel. (Vagyis: Amíg az a kórház működik, addig talán nem törlődünk le a térképről.) Ha lenne bármilyen olyan *megbízható* szervezet, amely a vidékem/falum/városom általános jólétét szolgálná, akkor annak adnám. De nincs.

Visszatérve az emberségre: Vannak azok az emberek, akik ítélkeznek arról, hogy mások hogyan jótékonykodnak, meg olyanok is vannak, akik bűntudat-keltéssel akarják manipulálni azokat, akik szóba állnak velük, meg olyanok is vannak, akik a szívükre hallgatva adományoznak, és azután mások miatt lelkiismeretfurdalásuk van. (A háromból egy kilóg a sorból.)