Mikor érdemes szerintetek feladni azt, amiért küzdesz?
Nem személyre gondolok, hanem arra, amikor valamit nagyon szeretnél elérni az életben. Hol van az a pont, amikor azt mondanád, hogy ennyi, kész, nincs értelme tovább csinálni? Hogy sosem fog menni, csak az idődet pazarlod, és inkább keresel egy új célt? Mi a saját határod? (például: "Ha másodjára se vesznek fel egyetemre, akkor nem próbálkozom többet.") Lehetséges egyáltalán feladni valamit szerintetek, vagy egész életedben nyomasztani fog, és időről időre eszedbe jut, hogy milyen kár, hogy nem voltál kitartóbb?
Csak vélemények, tapasztalatok érdekelnek a témával kapcsolatban, nem fogok vitába szállni senkivel, nem pontozok le senkit.
Sokan mondják azt a közhelyet, hogy soha. Ez szerintem nem igaz. Nagyjából az egyessel értek egyet: Ha nem éri meg csinálni, akkor érdemes feladni.
Én pl. bekerültem az egyetemre és az első pár évben küzdöttem. A barátaimmal alig tudtam találkozni, rengeteg élményről és programról maradtam le, folyamatosan szívok. Megtanulom pl. rendesen a tananyagot, de ha a tanár random az én zh-m akarja lepontozni, akkor megteszi és ment a kukába a több órányi tanulás. Azok az ismerőseim, akik egyetem helyett kimentek külföldre dolgozni, mérföldekkel előrébb járnak, mint én. Nyári gyakorlati helyet is nehezen találtam, valószínűleg munkát is nehezen fogok. Úgy, hogy elvileg keresett szakma, amit tanulok, de a gyakorlatban mégsem.
Mikor kellett volna feladnom? Az első vagy második félévben, amikor mindenki azt próbálta belém mantrázni, hogy ne adjam fel. Ha átgondolod, akkor rengetegszer, akik így "támogatnak", igazán át sem gondolják az ember helyzetét. Nekem pl. olyanok adtak tanácsot, akik laza szakokra mentek vagy nem is tanultak tovább. Ha rám hallgatsz, olyan tanácsát kéred ki feladás-küzdés ügyében, aki tényleg ismer és képben is van azzal kapcsolatban, amiről tanácsot készül adni. Nálam ez nem volt meg, így rengeteget buktam. Engem pont az fog nyomasztani egy életen át, hogy csináltam, küzdöttem és nem vettem észre, hogy ezt nem nekem találták ki.
Én csak egy rövidke idézetet írnék:
„nincs elvesztett játszma, csak a halál után öt perccel”
#4: Ez az, amivel nem értek egyet. Ismerek olyat, aki sportban küzdött. Az edző nagyon leterhelte és annyira túlerőltette a gyerek magát, mert küzdeni akart, hogy lesérült. Sosem fogja elérni azt, amit szeretett volna.
Mindenki veszít olykor és érdemes megtanulni veszíteni. Érdemes tudni, hogy mikor kell kiszállni a játékból és új lehetőséget keresni.
Pihentetni érdemes a küzdelmet, ha:
- elfáradsz
- úgy látod, hogy nem a küzdelmed, hanem külső körülmények miatt hasztalan az erőfeszítésed.
Pl. ne télen építkezz, ne szórj gyöngyöt a disznók elé, ne taníts varjakat repülni a víz alatt, stb.:)
Engem nemhogy másodszor, de negyedszer sem vettek fel sehová...,
Feladtam, elkeseredetten dolgoztam 10 évet 3 műszakban... aztán egy nap megvilágosodtam, elkezdtem autodidakta tanulni, és ma diploma nélkül ugyan ott vagyok, mint a diplomások...
(Etikus hacker)
Fontos dolgokat soha.
Ha nem vesznek fel, jeletkezz mashova. Talán ez egy jel hogy nem oda kéne.
Nem fontos dolgokat meg hátra lehet rangorolni, de azokat sem kell feladni.
Amikor úgy érzed, hogy a befektetett energia több, mint ami eredményt vársz/kapsz.
De azért a legtöbb sikertelen próbálkozás után jobb kicsit pihenni, hátralépni, megvizsgálni, mert lehet, hogy nem olyan nehéz elérni a célt, csak eddig rossz módszert választottál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!