Miért őrültem meg amiatt, mert valakit nem érdekeltem?

Tudni kell, hogy én nem szeretek és nem merek az emberekkel bizalmasabb kapcsolatba kerülni, még a barátaimmal/családtagjaimmal sem.

Már jó néhány hónapja beszélgettem egy lánnyal, akit csak a netről ismerek. 99%-ban csak értelmetlen hülyeségeket írtunk egymásnak, de én néha elmondtam neki, mikor öngyilkosságra készültem, vagy hasonló.. Amit természetesen ő poénként értelmezett.

Tegnap kérdezte, hogy miért nem beszélgetek vele normálisan, mert felőle igazából még lehetne is valami a dologból.

Elkezdtem vele értelmesen dumálni, az elején nagyon boldog voltam miatta, de ahogy teltek az órák egyre jobban éreztem, hogy egyáltalán nem érdeklem és csak magáról szeretne valakinek mesélni.

Emiatt ideges lettem és eléggé megsértettem, miközben objektívan ő tényleg semmi rosszat nem tett, letiltottam, utána pedig pánikrohamot (szerintem legalábbis) kaptam. Többször volt már hasonló, de ennyire durva még nem. Sírni akartam de nagyon, viszont nem tudtam, helyette hányingerem lett. Izomgörcseim lettek, nagyon gyorsan vettem a levegőt... de igazából nem is tudom megmagyarázni, hogy mi történt..

Aztán éreztem, hogy kell valamit csinálnom, mert "szétrobbanok", nagyon nehezen tudtam megállni, hogy újra elkezdjem magam vagdosni, helyette körömmel erőből kapargattam a hátam, végül így sikerült elaludnom.

Alig aludtam, most meg nagyon fáj a fejem és eléggé szédülök is.

Mi történt?

Mondom, ilyen volt már sokszor, de soha nem volt ilyen kemény, nem értem, hogy egy ilyen apró incidens miért vált ki ilyet?

17/F