Csak én látom ezt a pszichológusokban?

Mi vaaaan, nem értelek.xD

Szóval, felajánlotta neked egy huszonéves hallgató hogy legyetek barátok, akkor hogy jön ide ez ? : "a pszichológusok meglátják, hogy a páciensük boldogan élnek és magukra hagyják." "De elég volt vérig csalódni."

Akkor próbálkozz újra, vagy keress egy magyar tanárt, aki segít ebben. Jó nagy h..lyeséget írtál ide.

Értelmetlenek a mondataid. Ebből a zagyvaságból most mit akartál kihozni.

És az, hogy neked véget ért 12 év barátságot megint hogy a fenébe kapcsolódik ide?

Bocsi, de nagyon szánalmas a fogalmazásod.

Inkább ezt gyakorold!

"azt mondta, hogy legyek a barátja, nem fog fájdalmat okozni és együtt fogunk felnőni."

Mivel jövőre "diplomál", hogy a te szavaddal éljek, nem nagyon értem, miért mond olyat, hogy együtt fogtok felnőni. Elvileg már felnőttek vagytok.

"Én nem akarok valakinek sajnálatból a barátja lenni!" Az előbbiekből nem derült ki számomra, miből vontad le azt a következtetést, hogy sajnálatból kéne barátkoznotok. Kifejtenéd ezt?

"Szóval én azt gondolom, hogy a pszichológusok meglátják, hogy a páciensük boldogan élnek és magukra hagyják. És lesz, ami lesz veleük."

Igen, a szakmájukban így viselkednek, ez a dolguk. Ha befejezték a munkájukat, helyretették a páciens lelkét, elköszönnek egymástól. Eddig tartott a feladatuk. A magánéletük megint más.

"Mit gondoltok? Bocsánat, ha valami otromba dolgot mondtam.(és NEM megbántani akarom a pszichológusokat) De elég volt vérig csalódni."

Nem tudom, hogy lehet vérig csalódni. Vérig sértődni szoktak, olyan kifejezés viszont nincs, hogy vérig csalódni, bocs.

Mi a kérdésed lényege? Mert nem jövök rá, pedig átolvastam többször is.

Van egy pszichológus hallgató ismerősöd, aki felajánlotta neked a barátságát. Te nem akarsz sajnálatból barátkozni, írod. Nem is kell. Ha nem akarsz, akkor ne barátkozz vele. De ehhez hogy jön az, hogy pszichológiát tanul? Tényleg nem értem az egészet.

Én is pszichológusnak készülök.

Te neked rossz élményed volt, ő pedig szeretne rajtad segíteni, kezet nyújt.

Te pedig ahelyett hogy használnád az agyad, és felfognád hogy épp segítséget kapnál, kisgyerekként viselkedsz.

Remélem a srác nem fog kitartani melletted hogy segítsen, mert nem érdemled meg.

Én nekem is voltak "pácienseim", a legkomolyabbon a legnehezebb időkben segítettem, amikor meg boldog volt végig vele maradtam, mai napig tartsuk a kapcsolatot.

Hány éves vagy? Tényleg teljesen értelmetlen amit leírtál. A pszichológus srácot konkrétan bántod azért, mert segíteni akar neked, te meg még hisztizel is rá hogy téged aztán ne sajnáljon, neked nem kell ilyen barátság.

"Igyekeztem értelmesen írni ;("

Hát nem sikerült.

Mi az, hogy együtt fogtok felnőni? Ha egy év múlva "diplomál", akkor hova akartok még felnőni?

Nem hagyják magukra, ezt nem így kell felfogni. Ha vége is a kezelésnek, mert a betegnek már nincs szüksége rá, akkor is ott van az, hogy bármikor visszamehet, ha úgy adódna. Ha eltörik a lábad, és leveszik a gipszet, azzal az orvossal se tartod tovább a kapcsolatot.

És a pszichológus az egy szakember, neki ez a munkája, ő nem azért van, hogy a barátodat helyettesítse. Fogadd el, hogyha az adott problémát megoldottátok, amivel te hozzá mentél, akkor ott vége, ő befejezte a munkáját. De ez nem azt jelenti, hogyha megint szükséged lenne segítségre, akkor nem mehetnél vissza hozzá.