Érdemes tovább próbálkoznom a verseim publikálásával?
Itt most nem szeretnék verset megosztani (úgy gondolom, csökkenti a publikációs lehetőségeket, ha az ember ilyen oldalra feltölti, legalábbis egyes pályázatokból így kizárják, illetve privátban sem szeretnék most küldeni). Tudom, így nehéz véleményt mondani, de a kérdésem nem az, hogy jók-e a verseim, hanem hogy ilyen típusú kritikák esetén ti folytatnátok-e:
az a helyzet, hogy egy-két művem megjelent már, ezek közül volt ami közönségszavazásos pályázaton, szóval az nem számít sokat (meg még fiatal voltam akkor nagyon), de van, amelyik internetes kulturális portálon. Utóbbi alatt nem ilyen poet.hu-t meg társait értem, ahová bárki bármit feltölthet, hanem olyan helyet, ahol van szerkesztőség, akik megítélik, mi jelenhet meg a nevük alatt, mit tartanak jónak. 2 versem jelent így meg. Kapok pozitív dicséreteket a verseimre és a prózáimra, ismerősöktől, rokonoktól is, de elfogulatlanabb közönségtől is. Igyekszem küldözgetni folyóiratoknak, portáloknak, és igazából csak egyszer kaptam azt a választ, hogy a versem nem jó (azok közül, amikor válaszoltak). Minden más esetben azt írták, hogy:
- folyóiratunk nem ebbe a művészeti irányba halad
- érdemes lenne átdolgoznia a versét, másképp tördelni (értsd: legyen szabadvers)
- versei szimpatikusak, próbálkozzon kevésbé leterhelt folyóiratnál (igazából ez egész pozitív válasz)
- a verseknek olyan múlt századi hatása van, Babits, Kosztolányi stb., olvasson több mait. Utóbbi esetben olyan mai költőket javasoltak olvasásra, akiket nem csak ismerek, szeretek is, de ők is nagyon sok hagyományos verset írnak.
Én nem akarok szabadverseket írni, van 1-2, de nem vagyok oda érte. Nem tetszik a mostani költészet 1-2 jellemzője, szerintem túlzottan öncélú, a közönséget szinte kizárja.
Érdemes tovább próbálkoznom? Hangsúlyoznám: publikációs lehetőség érdekel, nem olyan pályázatok, ahol pénznyeremény van, vagy nyersz 3 könyvet meg egy színházjegyet.
Köszönöm a választ. Sajnos az irodalom kevés az olyan tanár, akivel "szorosabb" a kapcsolatom, és a nyelvészeten is sajnos azok, akik verselőd (pl. Nádasdy és társai) engem sose tanítottak, másra szakosodtam. Ettől függetlenül jó ötlet, fogok igyekezni ilyen irányban. Az egyetemen inkább nyelvészeti irányban építettem ismeretségeket.
Fiatal közösségekben van ilyen jellegű kapcsolatom, de azzal nem érzek nagy haladást. Az egyik helyen ugyebár megjelentem, de ha mindig csak ott jelenik meg valamim, az meg egy helyben toporgás. A verses kötetről eddig azt gondoltam, illik felmutatni valami előzetes publikációt ahhoz, hogy a kiadók komolyan vegyenek.
Amit említettél, hogy neten terjesszem a verseimet: olyan portálokra gondolsz, ahová bárki feltöltheti a verseit? Poet.hu és társai? vagy blog pl.? Eddig azért se csináltam ilyet, mert úgy tudtam, az olyan verseket és novellákat kevésbé szívesen jelentetik meg, ami már neten volt publikálva. De köszönöm, fogok ezeken gondolkodni.
válasza:Nem arra gondoltam, hogy a neten terjeszd. Hanem arra, hogy pl. szoktak emberek maguknak facebook-fiókot készíteni (nem mint magánszemélyt, hanem mint szerzőt), és azon reklámozzák magukat. Vagy youtube-videókat, amikben felolvassák egy-egy versüket, és ezt osztogatják meg.
Őszintén szólva nekem nem nagyon szimpatikus az ilyesmi, de ismerek olyat, aki így (is) népszerűsíti magát, és elég sikeres.
válasza:Nem mindenkit idegenít el. Nem teljesen releváns, mert példának nekem egy festő/rajzos leányzó ugrott be, de mivel művészeti téma, talán példának mégis jó.
Anno nekem ismerős mondta, hogy milyen szuper képei vannak, kövessem. Azóta eltelt pár év, a leányzó "tenni akar az álmaiért" - nekem már nem szimpi, mert nem jön be, ha az ember sztárolja magát, de negyvenezres követői tábora van (plusz a többi közösségi oldal, amit én nem követek), állandó kiállításai, rengeteg képét veszik, már terjeszkedik, könyve jelent meg, naptár a képeivel, stb. Mindezt pár év alatt. Mondom, nekem nem szimpi ez az attitűd (vszeg ezért is nem vagyok sikeres író :D), de bizony igenis van hatása annak, hogy törtet és sztárolja magát.
Ha megnézed a kortárs kiadókat, a nagyobb íróknak mind-mind van saját blogja, ahol folyamatosan kommunikál az olvasókkal, akkor is, ha 2-3 évig nem jelenik meg semmi. Sőt, elsőkönyves íróknál van, ahol ez elvárás, hogyha eddig nem is volt, mostmár aztán legyen blogod! Mert folyamatosan ébren kell tartani az olvasókat, nem (csak) az írások iránt kell rajongást kialakítani, hanem saját magad, az író/költő iránt. A modern média átka, de bizony ez is egy módja a marketingnek, amit tanulni kell.
Fentiekre hivatkozva, talán neked is érdemes lenne saját közösségi oldalt indítani, de azt hiszem, ezt már említette más is korábban. Rengeteg amatőr író/költő indítja el a saját oldalát, akkor is, ha még nem jelent meg könyve. Ha csak az ismerőseid kedvelik eleinte, az is már a kezdete valaminek, mindenki piciben kezdi. :) Oda tehetsz fel versrészleteket, akár teljes verseket is, ha nem félted a "kiadónemszereti" dologtól, amit fent írtál. Részletek mindenképp mehetnek, abba egy pályázat sem szokott belekötni.
Plusz szintén érdemes a közösségi oldalakon az irodalmi pályázatos csoportokat követni, sokszor lehet kincsekre bukkanni. Persze, a prózaíróknak jóval több lehetőség van, de azért a költészet sem halott. :)
Köszönöm szépen a részletes választ. Érdekes dolog, hogy te azt írod, ez téged zavar, de akkor hogyan lehetne másként csinálni?
Egyébként nekem is van egy-két ismerősöm, akiknek van ilyen oldaluk (régi osztálytársak, iskolatársak). Ők zenélnek, bandájuk van. Csak valahogy az jogosabbnak tűnik, mert tényleg fel is lépnek itt-ott, ha nem is nagy helyeken. Nekem meg csak 1-2 publikációm van, aztán kész, azok is pont olyanok, hogy azóta átírtam már azt a verset. Ha elsőkönyves valaki, akkor szerintem oké a blog meg a FB, de ha még ennyije sincs... Persze köszönöm szépen tanácsokat, meg fogom őket fontolni, lehet, hogy megcsinálom.
válasza:Szerintem nem kell "másképp" csinálni, mindenkinek nem lehet megfelelni. Mármint amit én látok, több embernek jön be az önsztárolás, mint amennyinek nem. :) Egyszerűen kell, hogy megjegyezzék a neved, és ez nem megy csak azzal, hogy hú, van egy jó versed.
Ha érdekel az ilyesmi, nézz utána a (közösségi) média marketingnek, hogy hogyan tudsz egy blogot, közösségi oldaladat felfuttatni. Nagyjából ott is ezeket írják, légy jelen, kommunikálj, folyamatosan aktív legyél. Vagyis többé-kevésbé egyfolytában told magad mások arcába.
Hogy ez neked hogy megy, az már tanulás és személyiség kérdése. :) Nekem pl. ez írói oldalról sem megy, nem vagyok ilyen személyiség egyszerűen, szerintem ez az oka, hogy olvasóként/követőként sem jön be a dolog.
Ne tartson vissza, hogy "nem tettél le még semmit az asztalra", amatőr írói körökben mozogva több olyan gyakorló alkotót ismerek, akinek ha blogja nem is feltétlenül, de fészen saját oldala van. Ez is egy mód rá, hogy könnyebben "felfedezzenek".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!